A tenger dala

By Echte on 05 May 2022 in Aktuális, Filmkritikák0 Comments

2022.05.05. (Song of the Sea) A “selkie-k” a vízben fókaként, a szárazföldön emberként élnek. Bennek és Saoirse-nek, a fiatal testvérpárnak fel kell tárnia őseik varázslatos titkait, hogy hazataláljanak.
A Brendan Gleesont és Fionnula Flanagant is felvonultató szinkronnak, a Bruno Coulais és az ír Kíla zenekar által szerzett fülbemászó filmzenének is köszönhetően A tenger dala varázslatos, vizuálisan gazdag kalandot kínál. A családi hagyományok és egymás segítése mellett állást foglaló film megmutatja, hogy mindenkiben rejtőzhet egy kis varázserő.

OSCAR-JELÖLÉS 2015
(Legjobb animációs film)

KRITIKA

Borzasztóan üdítő ilyen nem fősodorbeli, kézzel rajzolt animációt nézni.

Arányi Zsuzsanna

A film középpontjában egy testvérpár, Ben és Saoirse kapcsolata áll. Egy kis szigeten lévő világítótoronyban élnek szófukar, magába forduló apjukkal, anyjuk ugyanis a kislány születése után közvetlenül eltűnt a habokban. Ben édesanyja történeteit mindaddig csak mesének hitte, mígnem kiderül, néma kishúga félig selkie, azaz fókatündér – a kelta mondavilágban ezek a lények a tengerben élnek, de fókabőrüket levetve a partra lépve gyönyörű nővé változnak.
A tenger dalának képi világa azonnal beszippant, olyan, mintha akvarell technikával festett képek elevenednének meg, a zene szintén magával ragadó, erre mondjuk Bruno Coulais neve garancia volt, aki az én szívembe a Kóristákkal lopta be magát örökre, de egyébiránt Tomm Moore előző, szintén Oscar-jelölt animációjának, a Kells titkának is ő volt a zeneszerzője.
A film virtuózan balanszíroz a realitás, valamint a fantázia és a mítoszok mezsgyéjén, de összecsap, és megfér egymás mellett a városi lét és a természet érintetlensége is. A tenger dala a testvéri kapcsolatot is fantasztikusan mutatja be: ezt a furcsa és sokrétű viszonyt, mely bár mély szereteten alapul, és az összekötöttség egy életre szól – itt ez szó szerint is megjelenik, hiszen hol a kislány, hol a fiú van a póráz végén – néha „a felek” halálosan idegesítik egymást. Az egyik legaranyosabb példa erre, hogy a fiú többször onnan tudja csak, hogy testvére a közelben van, hogy hangosan szuszog, és jól le is szidja, hogy néma létére elég zajos.
A tenger dala nem kerülgeti atengerdala04 el tehát az érzékeny témákat, sőt, ott rejlik benne egy nagyon súlyos dolog is. Bár nincs erre konkrét szóbeli utalás, a valós és a megelevenedett mondavilág figuráinak arcai nagyon hasonló vonásokkal rendelkeznek. A gyászoló apa és az óriás, akinek megszakadt a szíve, vagy az apa anyja és a bagoly boszorkány külsőleg és élettörténetükben is hasonlóak, így a film egyfajta gyászfeldolgozási folyamatként is értelmezhető: a gyerekkori traumát a mítoszok világán keresztül dolgozza fel a testvérpár. Az apa ugyanis nem tud megbirkózni felesége elvesztésével, de a mondavilág óva int attól, hogy az érzelmektől való elfordulást válasszuk, hiszen azok nélkül kővé dermednénk. A megoldásra a gyerekek jönnek rá, de ez így van jól, hiszen ők a varázsvilág megmentői, általuk élnek tovább a legendák.
A tenger dala amellett, hogy egészen különleges látványvilágú és borzasztóan hangulatos mese, arra is lehetőséget ad, hogy komoly témákról elmélkedjünk általa. Bár a filmet a legkisebbek is tudják élvezni – mégiscsak van benne egy cuki bobtail kutya – gazdag gondolatvilágának köszönhetően a bőrünk alá mászik és a Ghibli stúdió által gyártott filmekhez hasonlóan még jó darabig kering az elménkben.