Szelíd
2022.04.07. Edina egy női testépítő, aki együtt él edzőjével, Ádámmal. Hogy megnyerjék a világbajnokságot, Edinának komoly áldozatot kell hoznia. Eközben különös kapcsolatba kerül egy titokzatos férfival. A találkozás mindent megváltoztat, amiben a nő addig hitt.
KRITIKA
Csuja László (Virágvölgy, Kilenc hónap háború) és Nemes Anna a Sundance nemzetközi versenyprogramját is megjárt alkotásának főszereplője lebilincselően izgalmas ember. És nem is Csonka Eszteren múlt, hogy a Szelíd játékfilmként csak feszeng – alig találja saját hangját.
Kovács Gellért
Edina testépítő és nagyon szeretne világbajnok lenni. Ehhez sok pénz kell. Hősünknek nincs. Edzőjével és élettársával, Ádámmal elfogytak a lehetőségeik, így a nő „alternatív” módokon próbálja előteremteni a nevezéshez és a felkészüléshez szükséges anyagiakat. Mindeközben családjára nem számíthat, hiszen édesapja évtizedek alatt sem tudta elfogadni, „mivé lett” Edina. Pedig lánya semmit sem szeretne jobban annál, hogy igazán szeressék, és igazán szerethessen. És ezért akár még az egészségét is kockáztatja.
A történet fikció, ám Edina karakteréhez Csujáék sokat merítettek Csonka életéből, személyiségéből – és a Szelíd minden bizonnyal sokkal jobban működhetett volna dokumentumfilmként. Véletlenül sem a szereplők miatt: Csonka Eszter lényét vonzza a kamera, s az edzőjét-élettársát alakító, szintén amatőr színész Turós György is kifejezetten meggyőző. A profiknak már jóval nehezebb a dolguk: Papp János szinte csak a homlokát ráncolhatja, Kerekes Éva ördögien mosolygó sztereotípia, Krisztik Csaba meg egyszerűen nem találja a fogást bizarr szerepén – talán mert nincs is rajta ilyesmi. Akkor a legjobb ez a film, amikor közeget ábrázol, s nem próbálja értelmezni: az egymással versengő testépítők világa rettentően izgalmas, zavarba ejtő környezet, Csonkának pedig oly sokat elárul áthatolhatatlannak tűnő, de nagyon is kifejező tekintete kitartásról, útkeresésről, sóvárgásról, hogy nem szorult volna rá egy kitalált történetre. Pontosabban, nyilván lehetett volna olyan cselekményt írni – s minden bizonnyal ez is volt a cél – amelyben önmagát alakítja meg nem is, mese is meg nem is. Ám Csujáék alkotói 
hangvétele az azonosulás helyett az érdektelenség felé tolja el a filmet – a költőinek szánt, álomszerű szekvenciák pedig szinte nevetségessé teszik azt, amelyben nagyon benne kellene lennie a drámának és a nyers lírának.
A Szelíd kétségtelenül lehetett volna A pankrátor magyar megfelelője, viszont hiányzik belőle az a kapaszkodó, amit a befogadó megragadhatna, s ezáltal igazán közel kerülhetne a film főszereplőjéhez. Darren Aronofsky művénél sem az volt a lényeg, hogy megkedveljük a sportot, a miliőt, amelyre a címszereplő feltette az életét, hanem hogy azonosulni tudjunk a megszállottságával – amelynek motivációja egy testépítőnél is végső soron ugyanaz, mint egy kőműves, egy tanár vagy egy bolti eladó esetében: a boldogság hajszolása. A Szelíd elidegenítő hangvétele, szerzőifilmes modoroskodásai nem ébresztenek elegendő empátiát, nem engednek minket igazán közel Edinához – nézzük őt, ahogy a moziban szokás. De a katarzis ezúttal sajnos elmaradhat.
92 perc, magyar
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!