Free Guy
2021.08.12. (Free Guy) A Twentieth Century Fox nagyszabású kaland-vígjátékában egy banki alkalmazott rádöbben, hogy valójában háttérszereplő egy nyílt világú videojátékban. Úgy dönt, kezébe veszi az irányítást és ő maga lesz saját története főhőse – ő lesz az a fickó, aki e korlátokat nem ismerő terepen kiigazodva megmenti a világot, de a maga módján… amíg még nem késő.
OSCAR-JELÖLÉS 2022
(Legjobb vizuális effektek)
KRITIKA
Van itt minden: Mátrix, Truman Show, Ready Player One, illetve ezek imádnivaló mixtúrája, a nézők pedig a főhős Guyjal együtt Nem Játékos Karakterként szívódhatnak bele e videójátékfilm míves pixelkockáiba.
Szöllőskei Gábor
A Scott Pilgrim a világ ellen, a Rontó Ralph és a Ready Player One után nehéz frisset, újat, kreatívat mutatni a mozgóképes-videójátékos tematikában… kivéve, ha egy kicsit belefilozofálgatunk (amolyan mátrixosan), és csak egy leheletnyit megdrámázzuk (amolyan trumanshow-san). Shawn Levy (Párterápia, Vasököl) hét évvel legutóbbi filmje, az Éjszaka a múzeumban – A fáraó titka után tért vissza a rendezéshez, Ryan Reynoldsszal pedig jó lóra tett, akinek ezúttal is sikerült belecsempésznie közös projektjükbe a rá jellemző szarkasztikus és odamondó humort, noha a Free Guy a Deadpoolokkal ellentétben abszolút családbarát.
Történetünk középpontjában egy mellékszereplő áll, pontosabban a Free City nevű videójáték egyik NJK (azaz nem játékos) karaktere, akit sokadmagával azért programoztak bele a game-be, hogy a felhasználóknak legyen kit félrelökni/seggbe rúgni/elgázolni/kilyuggatni stb. A helyszínhez tartoznak, és minden napjuk ugyanolyan, ők azonban örömmel és lelkesedéssel vágnak bele megszokott rutinjukba. Guy (Reynolds) azonban többre vágyik, és kezdi felfedezni, hogy ez a világ sokkal többet tartogat a számára annál, minthogy egy bankban pecsételgessen. Lassan ő maga is játékossá válik, a valóságban pedig a fejlesztők rendesen vakarják a fejüket, hiszen „életre kelt” az egyik mellékprogram
Hihetetlen, mennyire jól meg tud férfi egymás mellett az interaktivitása miatt népszerű videójáték és a befogadók által kontrollálhatatlan, készen tálalt játékfilm műfaja, ha ügyesen ötvözik a hozzávalókat. A Free Guynak még a kiszámíthatósága is ennivaló, hiszen végtelenül szimpatikus főszereplőinket mindvégig öröm nézni, ahogy tocsognak a gémer utalásokban és easter eggekben, ahogy észrevétlen becsempészik a hiperlátványos akciócunamikkal felturbózott képsorokba a vígjátékot és a romantikát, vagy ahogy időnként elméláznak a „kinek mi a valósága” topikon.
A színészgárdára sem lehet panasz: Ryan Reynolds hozza Deadpool naiv és szalonképes változatát, Jodie Comerbe (Megszállottak viadala) simán bele lehet szeretni, Joe Keerynek (Stranger Things) is jól áll a szélesvászon, Taika Waititi gazfickója pedig üdítően ripacs.
És bár a retrógémer geek szívek olvadozhatnak a látottaktól, az viszont kétségtelen, hogy félretéve a fanservice-t, a Free Guy azért sokkal emlékezetesebb is lehetett volna egy ügyesebb rendezővel, aki képes jobban elsimítani az egyenetlenségeket, kigazolni a repetitív pillanatokat, és még dögösebbé hangszerelni a zúzást. Persze azért az sem piskóta, ami végül elénk került, hiszen nem ritkán látni egy ennyire jó hangulatú, végig mosolyra fakasztó, ártatlan és örömteli cukiságbombát. Szóval mindenki nyugodtan csapjon rá arra a Start gombra!
115 perc, amerikai-kanadai-japán
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!