Zuhanás
2021.05.27. (Falling) John (Viggo Mortensen) párjával, Ericcel és örökbefogadott lányukkal él Kaliforniában, távol attól a hagyományőrző, falusi világtól, amelyben felnőtt. Amikor édesapja (Lance Henriksen) az öregkori demencia jeleit mutatja és egyre kevésbé tud gondoskodni magáról illetve a farmról, John úgy dönt, jobb lesz, ha hozzájuk költözik. Az önfejű és kiállhatatlan természetű apa nem tudja elfogadni fia másságát és azt, hogy segítségre szorul, ami számos konfliktus forrása lesz a család életében. De ahogy megelevenednek a múlt emlékei, egyre közelebb kerülnek a megbocsátáshoz.
KRITIKA
Egy évvel azután, hogy a tavalyi Sundance fesztiválon bemutatták, a közönség is megkapja Viggo Mortensen első egész estés rendezését, ami egy konzervatív férfi és a családja életéből mutat meg szeleteket, hogy nagyrészt sikeresen átadja az üzenetét a büszkeségről és a generációk közti különbségekről.
Matheika Ábris
Az ilyen relatíve egyszerű történettel rendelkező, karakterközpontú filmeknél a legtöbb a színészeken múlik, és mivel a Zuhanás, ha egy kicsit leegyszerűsítjük, egy apa-fia kapcsolatról szól Willis és John között, az ő szerepük megformálása volt a legfontosabb, és kijelenthetjük, hogy ez sikerült. A film legnagyobb erőssége egyértelműen a Willist alakító Lance Henriksen, és az írás-rendezésen kívül főszerepet játszó Viggo Mortensen Johnként, valamint az őket összekötő komplex kapcsolat. A köztük lévő dráma sokszor olyan, mint egy színházi jelenet, ahol két mester próbálja túljátszani a másikat. A büszke apa, egyben a rákkal és demenciával küzdő kiállhatatlan vénember képtelen elfogadni, hogy a fia, aki kisgyermekként az első lelőtt kacsája tetemét átölelve angyali mosollyal merült álomba, most férjnél van. Ha egy olyan karakternek minden szaván árgus szemekkel csüngünk, akinek minden mondatata rasszizmust, homofóbiát vagy valamilyen más polgárpukkasztó, undorító megjegyzést tartalmaz, akkor amögött egészen kivételes alakítás rejlik. De mégis a legnagyobb hibája a filmnek az ismétlődés. A múlt és a jelen közti ugrálás remekül strukturált, az utóbbit mégis erős vontatottság jellemzi, újra és újra ugyanaz a szituáció játszódik le a család és Willis között. A feszültség a film felénél eléri a száz százalékot, aztán csak áll még egy órát, és egyre fárasztóbbá válik. De a végső „konfrontációs” jelenetek Mortensen és Henriksen között megérik a várakozást. Ha valaki esetleg nem kedvelné az efféle filmeket, a Zuhanás Henriksen kiemelkedő alakításáért mégis megérdemel egy próbát.
112 perc, kanadai-brit-amerikai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!