Tess és én: Életem legfurcsább hete
2020.03.20. (My Extraordinary Summer with Tess) A vakáció első napján a bátyám eltörte a lábát. Szóval elég rosszul járt, de nekem pont ez volt a szerencsém, mert a rendelőnél találkoztam Tess-szel. Tess szeme barna, és arany pöttyöcskék vannak benne. Sosem kér bocsánatot és szeret parancsolgatni. Az apja nem is tud arról, hogy létezik. Csak egy hete van, hogy megismerje az apját. Nekem is csak egy hetem van, hogy vele legyek. Úgyhogy segítek neki. Hét napig vagyunk a szigeten, de ez életem legfurcsább és legboldogabb hete. Töltsd Tess-szel és Samuellel ezt az izgalmas hetet, melynek során a tizenegy éves Tess megszelídíti az apukáját, a tízéves Samuel pedig rengeteget gondolkodik barátságról és családról, örök búcsúról és az első szerelemről.
KRITIKA
Egy meglepően jó holland kamaszfilm az első halálfélelemről és az első szerelemről, amelyben többet bicikliznek, mint a Strangers Thingsben.
Soós Tamás
A Tess és én úgy kezdődik, hogy a tízéves Samuel ráébred arra, hogy meg fog halni. Nem csak ő, hanem minden ember és állat, és ha már ő a legfiatalabb a családban, akkor nem árt, ha gyakorolja az egyedüllétet, úgyhogy a családi nyaralás során elkezd elszökdösni otthonról. Ez a felütés már alapból kiemeli a feleslegesen bárgyú kiskamaszfilmek sorából a Tess és ént, amely meglepően szórakoztató a felnőttek számára is. Pedig a történet nem váltja meg a világot, mindössze arról van szó, hogy a mindent túlgondoló Sam és a karakán Tess barátságát jópofáskodás nélkül mesélik el, a főszerepekre pedig olyan természetes (meg aranyos, tehetséges és a többi) gyerekszínészeket találtak, akiket a legszívesebben azonnal örökbe fogadnánk. Az Anna Woltz – magyarul is megjelent – kamaszkönyvéből adaptált film nincs sem túlbonyolítva, sem túlhúzva (80 perc az egész), az üzenete szimpatikus, a figurái életteliek, és szerencsére a gyermeteg német humor sem szivárog be a soraiba. A szerelmi szál a kiskamasz célközönség miatt háttérbe szorul, de amúgy is izgalmasabb az életem első csókja típusú történeteknél az, ahogy egy talpraesett kislány az apahiánnyal, az agyalós Sam pedig a halandóság gondolatával birkózik. Bár a sztori kicsit vékonyka, és a konfliktust mesés könnyedséggel oldják fel, ha legalább ennyire jó ifjúsági filmek készülnének nálunk – vagy egyáltalán: készülnének ifjúsági filmek –, egy rossz szavunk sem lenne.
82 perc, holland-német
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!