Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 9 + 9    

A password will be emailed to you.

Úriemberek

2020.01.30. (The Gentlemen) Amikor híre megy, hogy az amerikai drogkereskedő, Mickey Pearson (Matthew McConaughey) túl akar adni szuperjövedelmező londoni marihuána birodalmán az egész alvilág felbolydul. Rengeteg lóvé forog kockán, nem is csoda, hogy a gengszterek között kirobban a harc. Bérgyilkosok, kisstílű bűnözők, nagypályások, dílerek, mindenféle kétes alakok bukkannak fel a meggazdagodás reményében. A helyzet kezd igen csak eldurvulni: egyre több hulla potyog, egyre több fegyver kerül terítékre, ám azt mégis nehéz lenne megjósolni, hogy végül kinek a kezében landol a csinos drogbiznisz. Guy Ritchie, A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, a Blöff, a Sherlock Holmes-filmek rendezője a mozirajongók nagy örömére visszatér a gyökereihez, és a stílushoz, ami annyira jól áll neki, és a színészeinek. A szereplőgárda most is zseniális: Matthew McConaughey, Hugh Grant, Charlie Hunnam, Colin Farrell, Michelle Dockery, Henry Golding.

KRITIKA

Guy Ritchie úgy Blöfföl, hogy nem blöfföl – ennél többet, jobbat pedig nem is vártunk a gengsztervígjátékok mesterétől, aki végre visszatért a gyökereihez.

Kaplan György

thegentlemen01Annyiféleképpen sülhetett volna el rosszul ez a próbálkozás, hogy azt összeszámolni is nehéz. Guy Ritchie egy méltatlanul alulértékelt bravúrt vitt itt végbe: úgy elevenítette fel a húsz évvel ezelőtti stílusát, hogy az ne legyen puszta retrózás. Az Úriemberek nem erőltetett, nem idejétmúlt és nem unalmas. Nem kelti azt a benyomást, mintha az elmúlt évtizedet blockbusterek rendezésével töltő, legutóbb már a Disney futószalagja mellett ügyködő Ritchie karrierje annyira megfeneklett volna, hogy muszáj volt felmelegítenie a régi sikereit. Egyrészt az Aladdinnal (pénzügyileg) a legsikeresebb filmjét rendezte meg, másrészt az Úriemberekkel pont a kínos pofára esést kockáztatta meg: hogy lépten-nyomon a Blöffhöz mérik majd a filmet, elcsapják a kritikusok, kigúnyolják a britek, és cserbenhagyják a nézők is, mert nem pont olyan már, mint 2000-ben volt.
Az Úriemberekben pont ez a legjobb: hogy Ritchie-nek sikerült átrántania a stílusát a mába. Felsorol mindent, amiért a klasszikus gengsztervicceit szeretni lehetett, de egy kicsit csavar rajtuk. Pont annyit, hogy nevessünk még egyszer ugyanazon a poénon, és élvezzük, ne pedig unjuk a jól bevált formulát. Például: a gengszterek már nem kelet-londoni punkok, hanem puccos újgazdagok, akik szaftos fuck you-k helyett azzal alázzák porig a másikat, ha nem fognak vele kezet az estélyen. A védjegyének is tekinthető üldözésekben okostelefonozó suhancok után kajtatnak, más suhancok meg YouTube-ra szánt grime videót forgatnak, amikor kirámolnak egy fűültetvényt.
Az Úriemberek egy középkorú úriember filmje, aki pontosan tudja, hogyan kell a kedvére tenni a rajongóinak, de azt is, hogy már nem szükséges thegentlemen02mindenáron erőltetni azt a túlpörgetett akcióstílust, amivel nevet szerzett magának. Az Úriemberek kifejezetten lassan indul be, talán egy kicsit túl is van bonyolítva, de aztán meghálálja magát a befektetett figyelem, mert a második félidőre összeáll a kép, nagyobbat ütnek a poénok, és a véres akciók is megérkeznek. Most ugyan a csavarok nem olyan meglepőek, mint régen, de ezért kárpótol az az önreflexív, önironikus réteg, amit Hugh Grant zseniális karaktere, a meleg lesifotós hoz be, aki azzal zsarolja meg Mickey Pearson főgengsztert, hogy adjon húszmillió fontot a róla gyűjtött, terhelő információért – és forgasson filmet a róla írt forgatókönyvéből.
Ritchie kicsattan az örömtől, hogy eljátszhat a filmes utalásokkal, a formátumokkal és azzal, hogy ez az egész, amit ő a vászonra álmodik, mese csupán. Az öröm ragadós, és mi sem tudunk szabadulni tőle: az Úriemberektől legalább két közönségkedvenc figurát (Hugh Grant mellett Colin Farrell tisztességes, de könyörtelen Edző bá’-ját), egy újabb vicces gengszternevet (Nyuszi), számtalan emlékezetes poént („A neve Fahasz. F-h-val, szóval nem szimpla Fasz!”), és egy kicsit érettebb Guy Ritchie-t kapunk, akit a Blöff, de minimum a Spíler óta nem láttunk ilyen jó formában. Ugye mondani sem kell, hogy irány a mozi?

voxmeter080

113 perc, amerikai

Kapcsolódó cikkek:
Kultfilm: Die Hard: Az élet mindig drága
Az utolsó Harry Potter első előzetese
Tollpárbaj 2010 Szeptember

No related posts.

 

Szólj hozzá!