Bad Boys: Mindörökké rosszfiúk
2020.01.16. (Bad Boys for Life) A rosszfiúk rossz fiúk maradnak. A korábbi két Bad Boys-film sztárja, Will Smith és Martin Lawrence újra járőrpárba áll, hogy szembeforduljon mindennel, aki rossz, erőszakos, bűnös, vagy jobb kocsija van, mint az övék. Pedig Marcus már a korai nyugdíjra készülő, az akciónál a kényelmes fotelt többre becsülő nagypapa. Mike viszont nem hajlandó megöregedni: úgy gondolja, hogy még száz évig lesz fiatal, vagány, sérthetetlen és megállíthatatlan. De téved: egy rejtélyes merénylő, aki az igazságszolgáltatás jó pár emberével végzett már, őt is megsebesíti. Amikor kikerül a kórházból, természetesen ő akarja felgöngyölíteni az ügyet, úgyhogy újra akcióba lendül – de ha már bunyózni kell, Marcust is belekeveri az nyomozásba – és Miami újra a feje tetejére áll.
KRITIKA
Szappanoperai elemekkel is operáló, jó adag önreflexióval döngető nosztalgiavonat lett a Bad Boys – Mindörökké rosszfiúk, ami igencsak kaotikus végállomásra érkezik. Addig egy kellemes popcornmozi, amiben szép számmal akadnak poénok, és a szíve is a helyén van – talán minden eddiginél inkább.
Arányi Zsuzsanna
Szemére vethetnénk, hogy több ízben infantilis, néhol rajzfilmszerűen erőszakos, de tegyük a szívünkre a kezünket: az első két etap is az volt. Csak ezúttal le van öntve egy meglepően jól prezentált réteggel a film az idő kegyetlen múlásáról. Az első kétharmad abszolút hozza a Bad Boys-feelinget, Smith és Lawrence között még mindig nagyon jó a kémia, szerethetők és érezhetően lelkesen bújtak bele újra ikonikus figuráik bőrébe – nem szeretnénk semmiféle gagyi mamis poént elsütni utóbbival kapcsolatban, mert a fat shaming nem csak színésznők esetében nem menő. Igen, közel 25 év telt el az első rész mozikba kerülése óta. Oké, Smith szinte semmit nem öregedett azóta (de a film „leleplezi”, hogy azért ő is emberből van, és rajta is fog az idő egy kifejezetten szívmelengető és jól időzített poénnal), szóval le lehet akadni arról, hogy Lawrence kicsit kijött a formájából, értve van, cula? Ráadásul a film kedvelhetően mókázik az öreg vagyok már ehhez a szarsághoz hangulattal, helyenként egészen mély érzelmi löketeket is kapunk. A történet szerint Mike Lowrey (Smith) képtelen kinőni a 
playboyszerepből, és továbbra is meg van győződve arról, hogy sérthetetlen, ezért semmilyen vakmerőségtől nem riad vissza. A családos, nyugira vágyó Marcus Burnett (Lawrence) azonban korai nyugdíjba vonulásról álmodozik, amit véghez is visz, amikor társa súlyosan megsérül. Miután Mike kikerül a kórházból, mindenáron fel akarja göngyölíteni az ügyet, és rájönni, ki akarta eltenni láb alól, ám Marcus nem hajlandó vele tartani, de aztán persze mégis együtt lendül akcióba a duó, és ahogy azt tőlük megszoktuk, a nyomukban kő kövön nem marad. A fiatal belga rendezőpáros, Adil El Arbi és Bilall Fallah magabiztosan vezényli le az akciószcénákat, amikből akad dögivel. A poénok javarészt működnek, a film sokszor kikacsint a nézőkre, tudja, hogy mik az elvárások, ezért hozza a ’90-es évek hangulatot, utal az előzményfilmekre (történet szintjén is, de egy-két helyen konkrét kameramozgás megidézésével), miközben itt-ott humorosan reflektál az akciózsáner túlzásaira és a már említett kiöregedésre. Aztán az utolsó etapra eléggé kifogy a szufla (egy 10-15 perc végezhette volna a vágóasztalon), és a szappanoperai fordulatok is eléggé rátelepszenek a cselekményre. Ezt igyekeznek önreflexív poénokkal ellensúlyozni, afféle “mi is tudjuk, milyen szürreális marhaság ez az egész, de hé, csak röhögjünk, és engedjük el magunkat” felkiáltással.
A Bad Boys – Mindörökké rosszfiúk a Magyar Filmadatbázisban!
123 perc, amerikai-mexikói
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!