Gemini Man
2019.10.10. (Gemini Man) Ebben az ötletes, izgalmas és rendkívül látványos akcióthrillerben a Will Smith által megformált Henry Brogan egy elit gyilkos, akit hirtelen üldözni kezd egy rejtélyes fiatal ügynök, sőt, úgy tűnik, előre meg tudja jósolni hősünk minden lépését. A film rendezője az Oscar-díjas Ang Lee (Tigris és sárkány), a további szerepekben Mary Elizabeth Winstead, Clive Owen és Benedict Wong.
KRITIKA
Legalább Budapestet nem klónozták Prágává, vagy Párizzsá…
Kovács Gellért
Persze bármikor készíthet egy ütős kamaradrámát, de ha Ang Lee így folytatja, el fogjuk veszíteni. A Jégvihar, a Tigris és sárkány és a Túl a barátságon rendezőszenzációja annak idején már a Hulkkal is jelezte: ő nem James Cameron, aki a technikai elmélyülés mellett is gond nélkül oda tud figyelni a mesére. A Pi életében ugyan nem ette meg a digitális tigris a katarzist, de a Billy Lynn hosszú, félidei sétájában a megemelt képkockaszám inkább csak zavarta azokat, akik ilyen változatban láthatták a filmet – akik meg nem, azok leginkább a vállukat vonogatták a korrekt sorsdráma láttán.
A Gemini Mant azonban brutálisan kivégzi a digitális hókuszpókusz: ha a néző 120 fps-kompatibilis teremben ül, igazoltnak érezheti félelmeit, miszerint nem csak A hobbit fantasyvilágában tűnt műanyagnak ez a steril formátum, mert bizony akkor is úgy érezzük magunkat, mintha a Szomszédokat néznék, amikor Will Smith fiatalkori önmaga ellen motorozik Playstation-stílusban. Ez a megoldás egyszerűen megsemmisíti az operatőri munkát, így igazából ki sem derül, hogy az Oscar-díjas Dion Beebe milyen munkát végzett. Az viszont egyértelmű, hogy Lee-ék mindent egy lapra tettek fel, s ez a lap nem is feltétlenül a 120 fps. Hanem persze Will Smith, a világra szóló bérgyilkos megfiatalítása és megduplázása, illetve az, hogy „ők ketten” miképpen viselkednek együtt, ami hol elviselhetőbben, hol rendkívül kínosan fest a vásznon. Hogy éppen melyik érvényes, nehezen kikalkulálható, de ez biztos, hogy az 
utolsó jelenettel végképp átlépik a röhejességnek azt a határát, ahonnan nem csak azért nem tudnak visszalépni, mert vége a filmnek.
Olyannyira nem számít a történet, hogy a forgatókönyvírók csapata (élükön a trónok harcás David Benioff-fal, jajj), aligha kínlódott vele gyöngyöző homlokkal: a storyline olyan vékony, hogy még a csúcson lévő Will Smith is leesett volna róla, nem egy olyan, aki évek óta igyekszik visszakapaszkodni a legsikeresebb filmsztárok közé. Ezért belemegy egy ilyen bombasztikus katasztrófába, amely közben bizonyosan nem ő érzi magát leginkább kísérleti nyúlnak, hanem az, aki mozizóként élvezni próbálja a Gemini Mant. (Érdemes megjegyezni, hogy aki a legkevésbé igyekszik a filmben, az Clive Owen: olyan rutinból levágott, egydimenziós főgonoszt produkál, akit azonnal visszaküldhetnénk a kilencvenes évek tékáinak legalsó polcaira. Senki sem venné észre, hogy a jövőből érkezett.)
Igen: Budapest, legalább Budapest. Mondogassuk ezt magunknak, amíg végképp sikerül elfelejteni ezt a hatalmas tévedést.
117 perc, amerikai-kínai
Kapcsolódó cikkek:
Kapcsolódó cikkek:
Szólj hozzá!