2010.12.09.- Red

By Echte on 08 December 2010 in Filmkritikák0 Comments

KRITIKA

Bruce Willis ismét John McLane-t játsza, némileg szalonképesebben, de még nagyobb hatékonysággal.

Nagy István

Aki előzőleg ismerte a Red című háromrészes képregény-sorozatot, az valószínűleg nem lepődik meg azon, hogy a filmes adaptáció főszerepét Bruce Willis alakítja. Adott ugyebár egy nyugdíjazott CIA-ügynök, aki fénykorának a létező legnagyobb profija volt, és ötvenes éveire se vesztett semmit az erejéből, ezenkívül kopasz. Nem is volt kérdéses, hogy a producereknek Willis jutott az eszébe, aki két Die Hard film között séróból (bocsánat…) ráz ki a kisujjából egy ilyen figurát.
Frank Moses egy visszavonultan élő ex-CIA-ügynök, aki unalmas hétköznapjait azzal dobja fel, hogy egy olyan nőt fűz a telefonon, aki a magánnyugdíjpénztár ügyeit kezeli. A mit sem sejtő hölgy élete akkor vesz furcsa fordulatot, amikor kliense révén akciók tömkelegébe csöppen, Moses ugyanis túl sokat tud olyan dolgokról, amik terhelőek lehetnek bizonyos magas pozíciókban lévő személyekre nézve. A kivégzőosztagok elől menekülő páros a túlélés érdekében kiegészül még egy-két ex-ügynökkel, akik szintén szerepelnek egy radírlistán, és az alkalmi kommandó kideríti, hogy a szálak egészen a Fehér Házig vezetnek.
A különbség a Drágán add… szériához képest az, hogy a kopasz sztár visszafogottabban közelít a karakterhez, nincsenek one-linerek, nincsen összeolajozott és összevérzett atlétatrikó – sokkal inkább a hűvös elegancia és az esendő McLane sebezhetőségéhez képest totális profizmus dominál. Persze, egy ilyen majdnem-szuperhős mit sem érne társak nélkül, és abból itt van bőven; valóságos sztárparádé sorakozik fel Willis mögött. Morgan Freeman, Helen Mirren és John Malkovich valósággal lubickolnak szerepeikben (különösen Malkovich neurotikus, paranoiás alakítása marad emlékezetes), az utóbbi időben ritkábban látott Richard Dreyfuss is emlékezetes teljesítményt nyújt, egyedül a női főszerepet játszó Mary-Louise Parker tűnik haloványnak, de lehet, hogy a költségvetésbe már nem fért bele még egy nagyobb név. Az akciójelenetek ügyesen kimunkáltak, de nem túl hosszúak, márpedig egy képregény-adaptációtól igazi kavalkádot várna az ember, de hát ez nem egy szuperhősös történet, csak majdnem.
Néha nem könnyű eldönteni, hogy mi akar a film lenni: vígjáték, akciófilm, thriller vagy dráma – a végeredményt tekintve egyik sem. Pedig minden adott, és a német Robert Schwentke (Légcsavar, Az időutazó felesége) is megbízhatóan vezényli a produkciót, de valami mégis hiányzik. Lehet, hogy épp az a mocskos trikó meg az one-linerek…