Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 6 + 11    

A password will be emailed to you.

DSC_5770.NEF
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

Volt egyszer egy Venice

2017.06.15. (Once Upon a Time in Venice) Steve Ford magánnyomozó élete teljesen összeomlik, amikor a hírhedt alvilági banda ellopja imádott kutyáját, Buddyt. Amennyiben viszont szeretné látni, végre kell hajtania mindazt az őrültséget, amelyet a banda kér, így kénytelen-kelletlen bele kell keverednie egy drogügyletbe. A helyzetet azt sem könnyíti, hogy közben egy bosszúszomjas szamoai testvérpár, egy uzsorás ostoba bérencei és még számos kétes fazon is a nyomában van. Steve azonban annyira bepöccen, hogy bármire hajlandó azért, hogy visszaszerezhesse szeretett kutyáját.

KRITIKA

Jó látni, hogy hosszú idő után Bruce Willis újra örömöt talál a munkájában.

Tóth Csaba

DSC_5770.NEFValószínűleg nem csak nekem tűnt fel, hogy az elmúlt években Bruce Willis rohadtul ráunt a szakmájára. Egykedvűen, unott arccal, rutinból játszott, és a filmjei is kb. annyi lelkesedést váltottak ki a nézőből, mint amennyit ő beléjük fektetett. Emberünk ugyan sosem volt egy színészkirály, de szinte mindig érezni lehetett, ha az istenadta kisugárzásán túl valami többet is próbált hozzátenni egy filmjéhez. Amikor a Volt egyszer egy Venice elején anyaszült meztelenül gördeszkázik Venice Beach éjszaka kihalt utcáin, és a szája szélén ott van az a Hudson Hawkból vagy a jobb Die Hard filmekből ismerős félmosoly, akkor tudjuk, hogy minden rendben, hősünk hosszú idő úgy ment el filmet forgatni, hogy valóban érdekelte, milyen lesz a végeredmény. Mi más magyarázná, hogy még egy olyan jelenetet is bevállalt, amiben transzvesztitának öltözve kell magas sarkúban menekülnie az őt üldöző csapatnyi transzvesztita prostituált elől?
A rendezőként elsőfilmes (amúgy a rossz emlékű Két kopper íróiként ismert) Mark és Robb Cullen filmje egyáltalán nem illik abba a tucatakciófilmes vonalba, ami mostanság emberünkre jellemző. Akciójelenetek ugyan akadnak benne, de egyáltalán nem kulcsfontosságúak, az alkotók a hangsúlyt a hangulatra, a krimi-szálra és a humorra helyezték. A Volt egyszer egy Venice leginkább a régimódi film noirok sajátos újragondolásának tűnik, csakhogy ezúttal fekete-fehér árnyékok helyett tömény tengerparti napsütést és sok-sok színt kapunk, a DSC_5015_01.NEFhangulat pedig olyan oldott és laza, hogy azt még Humphrey Bogart is megirigyelné. A műfaj hagyományainak megfelelően sok szálat, sok szereplőt és egyszerre nem egy, hanem több nyomozást is kapunk – említettem már, hogy Willis egy magándetektívet játszik? -, Cullenék azonban nem akarnak a Kínai negyedhez vagy a Szigorúan bizalmashoz hasonló nagyszabású bűntényt leleplezni. Steve Ford nyomozó a kisstílű ügyek specialistája, akinek az ellopott kutyáját kell hazavinnie, illetve egy gaz graffitist elkapnia, nem pedig óriási összeesküvéseket lelepleznie.
A Volt egyszer egy Venice fő erénye egyben a legnagyobb hibája is. Annyira laza, tét nélküli örömködés/ökörködés az egész, hogy ugyan élvezzük, amíg tart, de nem hagy különösebb nyomot a nézőben. A sztori felszínesen nézve bonyolultnak tűnik, de inkább csak darabos a sok mellékszál miatt, a karakterek pedig inkább csak vicces karikatúrák, mint élő és lélegző alakok. Abban sem vagyok biztos, hogy a mozifilm a legjobb formátum Steve Ford magánnyomozó szórakoztatóan pitiáner kalandjaihoz, mert szinte kiált azért, hogy sorozatot készítsenek belőle, de ha úgy tekintünk rá, mint egy szuperlaza, vicces és szórakoztató pilotra, aminek soha nem lesz folytatása, nagyot nem csalódhatunk.

voxmeter075

94 perc, amerikai

Reviewed by Echte on 14 June 2017

Szólj hozzá!