Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 2 + 6    

A password will be emailed to you.

viszontlatasraodafont01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

Viszontlátásra odafönt

2018.03.29. (Au revoir lá-haut) Pierre Lemaitre idehaza is népszerű, Goncourt-díjas regényének adaptációjában a szadista Pradelle főhadnagy (Laurent Lafitte) a háború utolsó óráiban levezényel egy teljesen értelmetlen rohamot a kitüntetés reményében. A két szerencsétlen közkatona, Édouard (Nahuel Pérez Biscayart) és Albert (Albert Dupontel) csaknem az életükkel fizetnek ezért. A vérfürdő maradandó károkat okozott a túlélőkben. Édouard az utolsó csatában elvesztette a fél arcát, ezért arra kéri Albertet, hogy ne küldje vissza a családjához, inkább nyilváníttassa halottnak. Albert bajtársiasságból gondoskodni kezd fiatal társáról, aki a rajztehetségét kihasználva olyan maszkokat készít, amelyek nemcsak elfedik a sérülését, de igazi érzelmeket is képesek kifejezni. A két barát bosszút esküszik a haza ellen, amely csak a halottakat ünnepli, a megnyomorítottakkal nem törődik: extravagáns emlékművek ígéretével csalnak ki pénzt a háborún meggazdagodottaktól és az államtól, hogy aztán a megbízási díjjal lelépjenek. A tét számukra egymillió frank, azonban ha lebuknak, az életükkel fizetnek érte. Erre pedig minden esélyük megvan, ugyanis éppen a legkritikusabb pillanatban tűnik fel újra a pszichopata főhadnagy.
A César-díjas Albert Dupontel lenyűgözően látványos filmje az Amélie csodálatos élete és a Hosszú jegyesség grandiózus vizualitását juttathatja eszünkbe, a világhírű regény méltó és feledhetetlen feldolgozásban kerül a mozinézők elé.

KRITIKA

Albert Dupontelt mostanáig jobbára színészként és könnyed vígjátékok rendezőjeként ismerhettük, de a legújabb filmjével ligát váltott, és egy ambiciózus, nagy költségvetésű háborúellenes filmmel jelentkezett.

Tóth Csaba

viszontlatasraodafont01Ha Luc Besson Valerianját nem számítjuk, a franciák utoljára Jean-Pierre Jeunet Hosszú jegyesség című filmjével próbálkoztak igazi, epikus látványmozival, és a hasonlat nem véletlen, ugyanis Dupontel munkája sok szempontból mutat hasonlóságot Jeunet-ével. A háború mindkettőhöz csupán a hátteret szolgáltatja, és inkább arról a társadalmi traumáról szól, amit egy háború jelent. Azt mutatja be, mi történik azután, hogy elhallgattak a fegyverek. Dupontelnél egyszerre láthatjuk a túlélők traumáit és a társadalomba való visszailleszkedés zavarait, valamint azt, hogy míg a legtöbbünknek a háborúzás maga a rémálom, akadnak olyanok is, akik számára mindez nem más, csak alkalom egy jól jövedelmező üzletre.
Pierre Lemaitre hazánkban is megjelent sikerregénye egy 600 oldalas monstrum, amit egyáltalán nem lehetett könnyű belesűríteni két órába. Szerencsére a rendező is tudta ezt, és nem elégedett meg azzal, hogy szimplán egy kivonatot készítsen belőle, hanem igyekezett teljesen a saját képére formálni azt, és valahogy megtalálni benne a lényeget. Részben sikerrel járt, ugyanakkor a regény gazdagsága és az ebből következő sűrítés még így is nyomot hagyott a kész filmen. A Viszontlátásra odafönt cselekménye a fronton kezdődik, egy vérbeli I. világháborús lövészárkos helyszínen, ahol a katonák már a háború viszontlatasraodafont02végét várják, de a parancsnokuk, Pradelle (Laurent Lafitte) egy teljesen felesleges akcióba kezdve még egy utolsó rohamra küldi a katonáit, köztük két hősünket, Albertet (Dupontel) és Edouardot (Nahuel Pérez Biscayart) is. Edouard megmenti Albertet a biztos haláltól, de aztán ő maga sebesül meg egy robbanásban: a teljes alsó állkapcsát elveszíti.
Ezután ugrunk kicsit az időben, a két férfi már együtt lakik Párizsban. Edouard az arca miatt a lakásból is képtelen kimozdulni, Albert pedig alkalmi munkákból tartja el őt és önmagát. Aztán Edouardnak mentő ötlete támad: a minisztériumnál pályázzanak hősi emlékművek építésére, vegyék fel az előleget, és lépjenek le anélkül, hogy elvégeznék a munkát. Ezen a ponton kezd a történet kissé széttartani, és több szálon futni, Dupontel pedig érezhetően belezavarodik kissé abba, mit is akar valójában. A film közepe így nemcsak zavaros, de kissé unalmas is lesz, viszont az utolsó harmadba érve a rendező ismét felpörög, és egyenesbe rántja a filmjét. Dupontel ugyan a főszerepet is eljátssza, de láthatóan nem akarja elrabolni a többiek elől a reflektorfényt. Mind a maszkokban parádézó Nahuel Pérez Biscayart, mind a főgonoszt játszó Laurent Lafitte izgalmasabb és színesebb karakterek nála. Utóbbi koporsós csalássorozata lenyűgözően undorító, és a rászabadított hivatalnoknak köszönhetjük a film messze legszórakoztatóbb perceit.

voxmeter070

117 perc, francia-kanadai

Reviewed by Echte on 28 March 2018

Szólj hozzá!