Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 12 + 3    

A password will be emailed to you.

szupercella01
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 4.4/5 (5 votes cast)

Szupercella

2013.10.24. (Escape Plan) A sikeres szökés három tényezőtől függ: az alaprajz ismerete, a rendszer átlátása, és segítség a falakon kívülről. Ray Breslin (Sylvester Stallone) egy biztonsági rendszerekkel foglalkozó hatóságnak dolgozik, börtönöket tesztelnek: meg kell találniuk a hiányzó láncszemet a szerkezetben és ezzel megakadályozni, hogy az elítéltek kitörjenek a fogva tartóik keze közül. Ray a legjobb emberük, ő az, aki képes megszökni bármilyen börtönből. A szervezet nagy megbízásra készül: elvállalják, hogy megvizsgálják az ultrabiztonságos, high-tech eszközökkel felszerelt intézmény, a Sírkő nevű szuperbörtön szökésállóságát.
Azonban hiba csúszik a rendszerbe, Rayt elrabolják, és bebörtönzik. Mivel a Sírkő létezéséről is csak kevesen tudnak, a teljesen magára maradt Ray nem számíthat külső segítségre. Olyan elítéltek között kell társra találnia, akiket kivetett a társadalom, és már senkinek sem kellenek. Ilyen Emil Rottmayer (Arnold Schwarzenegger) is, akit sikerül maga mellé állítania: meggyőzi, hogy vegyen részt merész, szinte lehetetlennek tűnő tervének kivitelezésben. És miközben Ray a világ egyik legjobban őrzött börtönéből próbál megszökni, szép lassan a kép is összeáll: kik és miért akarják örökre kiiktatni.

KRITIKA

Sly és Arnie hatalma abban áll, hogy nagyjából akármiben szerepelnek manapság, nem tudunk haragudni rájuk. Ez pedig hatványozottan igaz, ha vállvetve verik cipóra a galádok kobakját.

Szöllőskei Gábor

Mert írhatnánk, hogy nem mentség egy film számára, ha csak azért nézhető, mert teszem azt az ex-Terminátor és az ex-Rambo alakítják a főszerepeket, de nem írjuk, mert ez bizony mentség. Az pedig más kérdés, hogy az egykori akcióistenek miért nem vállalnak emlékezetesebb szerepeket. Valószínűleg ők ebben a közegben érzik jól magukat, számukra más már nem nagyon számít, és valljuk be, még mindig jól esik nézni e ráncokkal dúsított, ám továbbra is fiatalokat megszégyenítő erejükben tobzódó veteránokat!
A Szupercella tipikus börtönös film, semmi újat nem mutat műfajában, sőt, ha gonoszkodni akarnánk, azt is odavethetnénk neki, hogy a 21 évvel ezelőtti Fortress – 33 emelet mélyen a pokolban is emlékezetesebb nála. A ’80-as, ’90-es években valahogy tudtak még igazán mocskos filmeket csinálni, a mai akciódömping azonban azokhoz képest túl steril darabokkal szolgál, még akkor is, ha valóban korhatárosan véres képekkel pakolják őket színültig. A Szupercella sem fogja vissza magát e téren, ám sehol sincs a klasszikus akciófilmek tökösségéhez képest.
A történet szerint Ray Breslin (Sly) abból él, hogy börtönökből szökik meg, ez alatt azt kell érteni, hogy egy cég alkalmazottjaként különféle kóterek biztonsági rendszereit teszteli. Eddig nem akadt olyan fegyház, ahonnan ne tudott volna kijutni, ám jelen filmünk fő helyszíne természetesen alaposan próbára teszi a hétpróbás vén rókát. Egy nem éppen hivatalosan működő, föld alatti intézet rabjaként a halkszavú, ám kíméletlen börtönigazgató (Jim Caviezel) és szadista jobbkeze (Vinnie Jones) kijátszására pályázik, ebben pedig segítségére lesz Emil Rottmayer (Arnie), a bármit megszerző, fifikás bentlakó. Nem túl sok, ugye? A film legnagyobb baja, hogy körbelengi a tévéfilmes buké. Mintha kibéreltek volna egy nagy hangárt, ott felépítettek egy nem túl nagyszabású díszletet, és az akciójelenetek is kissé sutára sikeredtek, legalábbis nem sok visszaidézhető momentum hagyhat nyomot emlékezetünkben. Ráadásul a börtönön kívül játszódó másik szál – Amy Ryannel és a számítógépes zseni (!) szerepében tetszelgő 50 Centtel – teljesen érdektelen. Viszont! Valahogy mindez kevésbé zavar, ha Sly és Arnie összedugják a fejüket. Kifejezetten élvezetes azt bámulni majdnem két órán keresztül (amúgy nem tűnik hosszúnak a film), ahogy ezek ketten próbálják kijátszani a rendszert. Emellett folyamatosan évődnek egymással (erre szükség is van, hiszen haverok, vagy mi), így egysorosokból is kapunk tisztességgel, Gáti Oszkár és Reviczky Gábor pedig gondoskdonak róla, hogy a szinkronpártiak is nyakig merülhessenek a kellemes nosztalgiában. Merthogy erről szól mindez: nosztalgia vakulásig. Kissé klasszikusra hangszerelt dramaturgia, izomkötegek, néhány aranyköpés és egy-két bugyutácska csavar. Egy letűnt kor legendáitól nekünk, a VHS-korszak szalagkoptató fenegyerekeinek szeretettel.

116 perc, amerikai

Szupercella, 4.4 out of 5 based on 5 ratings
Reviewed by Echte on 23 October 2013

Szólj hozzá!