Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 4 + 10    

A password will be emailed to you.

thedeathofstalin02
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 3.0/5 (2 votes cast)

Sztálin halála

2018.03.15. (The Death of Stalin) 1953 márciusában a nagy vezér meghalt, és milliók gyászolták Moszkva utcáin. Ám volt néhány ember, akinek a gyász helyett valami egészen más dolog jutott. Hruscsovnak és a vezetés többi tagjának ki kellett találnia, hogyan tovább, ezzel pedig őrült harc vette kezdetét az utódlásért. Armando Iannucci rendező az “Egy kis gubanc” című filmmel tette le névjegyét, ám az igazi ismertséget az Alelnők című tévésorozat hozta, amely számos Golden-Globe jelölést és Emmy-díjat tudhat magáénak.

KRITIKA

Ha egy politikai szatírát betiltanak a története helyszínét adó országban, akkor valamit jól csinál.

Villányi Dániel

thedeathofstalin02A legfrissebb hír ugyanis az a Sztálin halála kapcsán, hogy Oroszországban (és még néhány exszovjet államban) nem engedélyezik a vetítését, amin mondjuk olyan nagyon nem is lehet csodálkozni. Hiszen az erőre kapó politikai propaganda arrafelé épp mostanában kezdi rehabilitálni Sztálint, persze építve a vele kapcsolatban amúgy is meglévő orosz nosztalgiára, meg az „erős vezetők” iránti (nem csak orosz) vonzalomra. A Sztálin halála pedig pont az ilyen vezetők mítoszából, meg úgy általában a hatalom és az ideológiák mítoszából űz gúnyt, rendkívül hatékonyan és viccesen. A király meztelen, vagy pontosabban az elvtársak meztelenek: végig ezen röhögünk, de nem kicsit, közben pedig azért el-elgondolkozunk ezen-azon, és ennél kevés veszélyesebb kombináció létezik bármilyen hatalom számára.
A Sztálin halálát az az Armando Iannucci készítette (rendezte és írta egy francia képregény nyomán), akinek az Egy kis gubanc című filmet és Az alelnök (Veep) című sorozatot is köszönhetjük: mindkettő politikai szatíra a javából, angol, illetve amerikai terepen. Jelen esetben pedig orosz (pontosabban szovjet) terepen, noha maga a film angol és a színészei is britek-amerikaiak (sőt, Iannucci is tősgyökeres brit, az olasz neve és félig olasz származása ellenére). Elsőre kicsit furcsa is látni, amint közismert nemzetközi komikussztárok angolul (és ki-ki a saját szokásos stílusát-karakterét hozva, érezhetően sokat improvizálva) eljátszanak olyan szovjet történelmi szereplőket, akiknek személyével és pláne jellegzetességeivel kapcsolatban nekünk itt, Kelet-Európában elég konkrét tapasztalataink vannak, de aztán könnyű belerázódni a dologba. Hiszen végül is nem egy realista történelmi filmet nézünk, hanem egy szatírát, ami a valós történelmi eseményeket egy kissé elemelten, parodisztikusan ábrázolja. Az a vicc egyébként, hogy ha csak magukat a film eseményeit nézzük, akkor annyira nem is elemelten: a legtöbb dolog valóban megtörtént belőle, ha nem is pont így thedeathofstalin01szerencsétlenkedtek-poénkodtak közben az elvtársak. De egy szatírában pont az a lényeg, hogy a görbe tükör a torzításai révén megmutatja a valóság abszurditását, és hogy sokszor így is sokkal pontosabban mutatja meg a dolgok lényegét, mint egy dokumentarista igényű ábrázolás. Miközben nézzük, tudjuk pontosan, hogy nem épp így volt, de azt is érezzük közben, hogy ettől még igaz, és akár így is lehetett volna. Mi, magyarok a történelmi-társadalmi traumák szatirikus feldolgozásával kapcsolatban igazán elsőrangú élményekkel rendelkezünk (többek között) A tanú révén, és Bacsó Péter örök klasszikusa nem csak azért juthat eszünkbe a Sztálin halála kapcsán, mert hasonló módon figuráz ki hasonló dolgokat. Hanem azért is, mert A tanút most megnézve (sajnos, újra) olyan érzésünk lehet, mintha a minket ma körülvevő jelenségekről szólna, és a Sztálin halála is persze reflektál (a mélyrétegeiben, sosem direkten) a jelenre, Magyarországról nézve meg aztán pláne…
Persze akadnak bőven eltérések A tanúhoz képest, például itt nem egy joviális kisember, hanem csúcsragadozó politikusok történetét látjuk, és nem hosszú évek eseményeit, hanem néhány napét. Ebből következően sokkal pörgősebb is a Sztálin halála: sokszor ugyanúgy csak kapkodjuk a fejünket közben, mint ahogyan Hruscsov, Berija, Molotov, Malenkov, Zsukov  (sorrendben: Steve Buscemi, Simon Russell Beale, Michael Palin, Jeffrey Tambor, Jason Isaacs) és a többiek is csak kapkodták, amikor váratlanul kipurcant a tömeggyilkos diktátor nagyfőnök, és több évtizednyi berögződéseknek, viselkedésmintáknak, véleményeknek(!) kellett újraíródnia pillanatok alatt, ha valaki nem akart lemaradni a hatalomért vívott küzdelemben. Párhuzamos szálakon gyorsan futó jelenetekben lehetünk tanúi annak, ki miben mesterkedik, hogyan próbálják egymást kifúrni, a másik hátába a kést thedeathofstalin03beleállítani minden gátlástól mentes kétszínűséggel. Közben pedig még roppant szórakoztató mellékepizódokra is jut idő, mint például a Sztálin kedvéért az utcáról berángatott emberekkel megismételt hangverseny oly jellemző jelenete, vagy Sztálin totálisan diszfunkcionális családjának utólagos sorsa. Közben minden egyes színészen látszik, hogy élvezettel komédiázik egy ilyen merőben szokatlan filmben, a merőben szokatlan szerepekben, és noha említettük, hogy ki-ki a saját szokásos stílusát hozza, de Iannuccit dicséri, hogy ez nem okoz összevisszaságot, sokkal inkább gazdagító sokszínűséget. Az pedig pláne feltűnő, hogy ilyen kaliberű komikusok egymást is mennyire erősítik a pergő párbeszédekre, éles nyelvű replikákra építő közös jelenetekben.
A Sztálin halála úgy tudja bemutatni a történelem egy sok évtizeddel ezelőtti és egy letűnt birodalomhoz kapcsolódó szeletét, hogy az ugyan cseppet sem lesz valóságos, de közben a lényegét mégis sikerül megragadni. Pontosabban azt, ami a jelenkor és a nagyvilág számára lényeges lehet belőle, hiszen a film másik nagy érdeme, hogy egy évtizedekkel ezelőtti és egy letűnt birodalomhoz kapcsolódó történetet érdekessé és érvényessé tud tenni 2018-ban, bárhol nézve. Az már a mi pechünk, hogy nálunk nézve aztán különösesn érvényesnek látszik.

voxmeter085

106 perc, brit-francia-belga

Sztálin halála, 3.0 out of 5 based on 2 ratings
Reviewed by Echte on 14 March 2018

Szólj hozzá!