Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 3 + 1    

A password will be emailed to you.

callmebyyourname01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

Szólíts a neveden

2018.02.08. (Call Me by Your Name) Egy nyár Észak-Olaszországban. Elio (Timothée Chalamet), a 17 éves amerikai srác számára maga a paradicsom. A szüleivel együtt minden évben ugyanabban az ódon villában meg kertben tölti a vakációt, és ugyanazok a régi barátok veszik körül. Buliznak, strandolnak, zenét hallgatnak, beszélgetnek, és persze szerelemesek? Elio apja művészettörténész, aki minden évben befogadja néhány hétre egy tanítványát. Ezúttal a doktori disszertációján dolgozó Oliver (Armie Hammer) érkezik, aki megzavarja a boldog harmóniát. Nem illik ide. Túl laza, túl szép, nem tudni mit akar. Ez a nyár más, mint a korábbiak. Boldog és furcsa, szerelemmel és bánattal teli. És mire véget ér, már semmi nem lehet ugyanolyan, mint addig volt.

4 OSCAR-JELÖLÉS 2018
(Legjobb film; Legjobb férfi főszereplő: Timothée Chalamet; Legjobb adaptált forgatókönyv; Legjobb betétdal: The Mystery Of Love)

KRITIKA

A kamaszévek nyarai és az első, sorsfordító szerelem talán még sosem volt ilyen érzéki, mint Luca Guadagnino remekművében.

Soós Tamás

callmebyyourname01A Szólíts a neveden nem melegfilm, ezt mondja a filmet rendező Luca Guadagnino, és ezt mondjuk mi is, mert itt a szerelem a lényeg, az csak mellékes körülmény, hogy a szerelmesek most történetesen férfiak. Szeretnek ők mást is, nőket, lányokat, de egymást jobban, egymáshoz őket valami különös szenvedély, elnyomhatatlan vágyakozás fűzi. Eliót, a 17 éves kamaszt (Timothée Chalamet) és Olivert, a huszonéves gyakornokot (Armie Hammer), aki Elio apjához érkezik tanulni valamikor a nyolcvanas évek fülledt Olaszországában, de a professzor könyve helyett többet dolgozik azon, hogy kivirágoztassa a fiú szexualitását. Először persze irritálják egymást, mert Oliver önteltnek tűnik, egy egocentrikus Adonisznak, de Elio lassan megérti az arrogancia és az elégedettség közti különbséget, és hogy milyen az, amikor valaki felvállalja az érzéseit és megéli a vágyait, ettől pedig tökéletesen boldog lesz. Nem az elfojtást, a társadalom szemében bűnös vágyat kell itt elfogadni és elfogadtatni, hanem egyszerűen csak végigtáncolni azt az idegtépő flörtölést, amíg két ember egymásra hangolódik, és elkezdi a hasonlóságot látni a másikban az idegesítő különbségek helyett. Ez hosszú idő, és sokáig tart, amíg elérünk odáig, de ez a film amúgy is a kamaszkori nyarakról szól, amikor megáll az idő, csorog a hőség, és nincs mit csinálni, csak napozni, olvasni, meg szerelembe esni lehet. Vagy esetleg belebódulni a Szólíts a nevedenbe, amiből lenyűgözően árad a tinédzserévek hangulata, amikor még óriási, kifaragatlan tömb az idő, ami sosem akar véget érni, és minden az első szerelemről szól, a sorsfordítóról, ami mellett másnak semmi értelme nincsen. A Szólíts a neveden tökéletesen ragcallmebyyourname02adja meg ennek a kornak (a kamaszodásnak) és korszaknak (nyárnak) az érzékiségét, hogy mennyi vágy tombol az emberben, és hogy mennyire sietteti az életét. Amikor pedig végre odaér, átérzi, hogy mennyire izgalmasnak és mégis mennyire esetlennek tűnik az első szex. Érti, hogy milyen körkörös a szerelem, hogy akinek összetörik a szívét, mert elérhetetlenül vágyakozik valaki után, az is összetöri közben valaki másét. És azt is túlontúl jól tudja, hogy a mámorban töltött szerelmes napoknak nincsen íve, csak egy végeláthatatlan lebegés, fojtogató eufória az egész, aminek egyik pillanatról a másikra szakad vége. Snitt, koppanás, és csak az egyedüllét marad, a melankólia, ami a szerelmi csalódásból fakadó jellemváltozást, a szellemi gyarapodást kíséri. A Szólíts a nevedennek sok mindenért jár a kalaplengetés: hogy bár irodalmi adaptáció, szavak helyett inkább képekkel mesél, és igéző kompozíciókkal sejteti a kimondatlan vágyakat; hogy milyen bujának látja a természetet, a füvek zizegését, vagy a tojás kicsurranó sárgáját, hogy a barackokról ne is beszéljünk; vagy hogy a dalai, a Summer Of Love, és igen, a Love My Way, az istenien dekadens Love My Way a szeptemberi Cinefest óta sem koptak ki a playlistből. De leginkább azért, mert nagy színészt faragott a kis Timothée Chalamet-ből, hiszen ritkán látni vásznon ilyen természetes alakításokat, ilyen őszintén megélt érzelmeket. És hát Armie Hammer is zseniális: valaki csináljon már igazi szupersztárt belőle!

voxmeter090

132 perc, olasz-francia-brazil-amerikai

Reviewed by Echte on 07 February 2018

Szólj hozzá!