Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 4 + 6    

A password will be emailed to you.

suspiria01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 3.5/5 (2 votes cast)

Sóhajok

2018.11.08. (Suspiria) Történetünk 1977-ben játszódik, amikor a fiatal amerikai, Susie Bannion (Dakota Johnson) Berlinbe utazik, hogy csatlakozhasson a méltán híres Markos Tanz Companyhoz. Megérkezésekor a tánctársulat egyik tagja, Patricia (Chloë Grace Moretz) titokzatos körülmények között eltűnik. Susie ott tartózkodása idején rengeteget fejlődik a társulat vezetőjének, Madame Blanc-nak (Tilda Swinton) irányítása alatt. A próbák során azonban összebarátkozik egy táncossal is, aki azt gyanítja, hogy a vezetőség valamiféle sötét titkot rejteget…

KRITIKA

Hogyan lesz egy 100 perces, ultraszínes lázálomból egy két és félórás művészhorror?

Tóth Csaba

suspiria01Nem tartozom azok közé, akik eretnekségnek tartják a filmklasszikusok remake-elését, egyedül akkor van bajom a dologgal, ha látszik az alkotókon, hogy tényleg csak másolnak, és egyetlen igazán egyedi gondolatuk sincs, amivel gazdagíthatnák az eredetit. Ilyen vád az új Sóhajokat semmiképp sem érheti: Luca Guadagnino valósággal tobzódott az ötletekben. A hetvenes évek Berlinjében játszódó sztorit csurig tömte a korszakra jellemző aktuálpolitikai eseményekkel: a cselekmény részéve tette a Vörös Hadsereg Frakció korabeli túszdrámáit, sőt, még a holokauszt kellemetlenül hosszúra nyúló árnyékát is beleszőtte a sötét varázslatokkal operáló rémmeséjébe. Dario Argento világhírű giallójának színes képeit Berlin nyomasztó szürkéjére cserélte, a régi film látványos szürrealizmusa leginkább a rémálomjelenetekben köszön csak vissza. Guadagnino hihetetlen érzékkel teremt hangulatot (aki látta a Szólíts a nevedent, annak ezt nem kell hosszan magyarázni): filmje az első pillanattól kezdve beszippant magába, és lenyűgöz a történet sokszínűségével, valamint a mellékszálak sokaságával. Amiről azonban kezdetben azt hittem, hogy ígéretes és izgalmas, arról a film játékidejének második felében kiderül, hogy nem több egy jópofa blöffnél: végül sem a korszak terrorizmusát, sem a holokausztot nem sikerül szervesen beleépíteni a történetbe, a film végére idegen testként lógnak le a Sóhajok lényegi részéről, a horrorról. Ennek köszönhetően a berlini tánciskolában bekövetkező rémségek csak nagyon lassan adagolva érnek el hozzánk: a horrorfanok egy részét bizonyára idegesíteni fogja a túlontúl lassú építkezés, valamint az, suspiria02hogy Guadagnino Sóhajokja sosem igazán félelmetes. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne horrorisztikus, de a horror itt állatiasságban, nyersességben és látványos sátáni rituálék formájában jelenik meg. Amit a rendező a táncjelenetek során művel, az valóban lenyűgöző. Az ősi törzsi táncok vadsága jelenik meg a modern tánckoreográfiákban, és a legdurvább pillanatok mindig egy-egy táncjelenethez kötődnek. A pokol bugyrai nyílnak meg, amikor a boszorkányok tánciskolájának növendékei belekezdenek a rituáléba, ami már az első alkalommal is durva eredményt hoz – a test kicsavarása itt új értelmet nyer -, de amit a Sóhajok a nagyjelenetre tartogat, arra egyszerűen nincsenek szavak: audiovizuális kakofóniát kapunk, egy hihetetlenül kreatív módon megkomponált pokolbéli musicaljelenetet, aminek sodrása és lüktetése valósággal leteperi a nézőt. Mindez tökéletes befejezés lenne, csakhogy a filmből ekkor még van hátra húsz majdnem teljesen felesleges perc, és ez sajnos az egész filmre jellemző. A Sóhajokban ugyanis ott rejtőzik egy új, elsőrangú szereplőgárdával – itt még Dakota Johnson is remekel – készült horrorklasszikus, de annyi mellékszálat pakoltak rá, hogy kis híján összeomlik a súlyuk alatt.

voxmeter070

152 perc, olasz-amerikai

Sóhajok, 3.5 out of 5 based on 2 ratings
Reviewed by Echte on 07 November 2018

Szólj hozzá!