Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 7 + 11    

A password will be emailed to you.

adrift01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 5.0/5 (1 vote cast)

Sodródás

2018.07.05. (Adrift) A vagány és talpraesett Tamit (Shailene Woodley) kalandvágya a festői Tahitire csábítja, ahol megismerkedik a szenvedélyes vitorlázóval, Richarddal (Sam Claflin). A két szabad szellem egymásba szeret, és együtt vágnak neki a végtelen Csendes-óceánnak, hogy eljuttassanak egy hajót Kaliforniába. Nem is sejtik, hogy minden idők egyik legpusztítóbb hurrikánja felé tartanak, amely hamarosan irtózatos erővel csap le rájuk. Amikor Tami magához tér, a hajót romokban, Richardot pedig súlyos állapotban találja. A semmi közepén, egyes-egyedül önmagára utalva a fiatal nőnek minden bátorságára és lelkierejére szüksége van, hogy életben maradjon és megmenthesse a férfit, akit szeret.

KRITIKA

Vajon tönkre tud tenni egy izgalmas túlélőfilmet a képeslap-romantika? Számomra ez volt a Sodródás legfőbb kérdése.

Tóth Csaba

adrift01Emlékszel a Hegyek között című filmre? Jó eséllyel nem. Hogyan is emlékezhetnél olyasmire, amit nem láttál? Ne aggódj, nem maradtál le semmiről, a legtöbben így vannak ezzel. A Hegyek közöttben Kate Winslet és Idris Elba szenved repülőgép-balesetet a téli, jeges-havas hegyvidék közepén, és miközben megpróbálják megúszni a fagy- és éhhalált, valamint a farkasokat, a végére (vagy annál azért kicsit korábban) jól egymásba szeretnek. És ez az a pont, ahol az a film elveszítette a nézőit. Mert a rózsaszín ponyvaromantika nagyon nehezen fér meg egy fedél alatt a túlélőfilmek szikárságával és nyersességével. Magyarul: a kettő könnyen kioltja egymást. A Hegyek között volt az oka, hogy elolvasva a Sodródás tartalmát, kissé félni kezdtem az izlandi Baltasar Kormákur filmjétől. Hiszen Kormákur is pontosan azzal próbálkozik, amibe Kate Winslet és Idris Elba olyan csúfosan bukott bele: keresztezni a túlélődrámát a vadromantikával.
A jó hír az, hogy az izlandi rendező sokkal jobb arányérzékkel bír palesztin/holland kollégájánál, és a Sodródás romantikus oldalát nem tolja el a totális giccs irányába, sőt, az időszálak megkavarásával gondoskodik arról, hogy egyik oldal se dominálja igazán a filmet. Az egyik szálon a hajókatasztrófa utáni állapotokat látjuk, és azt, ahogy a két főhős, Tami (Shailene Woodley) és Richard (Sam Claflin) hogyan próbál megmenekülni a súlyosan megrongálódott vitorlásukon, míg a másik szál (flashbackek) azt mutatja be, ahogyan ők ketten megismerkedtek Tahiti szigetén, és miután jól egymásba habarodtak, a srácot megkéri két ismerőse, hogy némi pénzért cserébe vigye vissza a hajójukat Kaliforniába. Mivel pedig egy luxushajóról van szó, Richard és Tami kapnak az alkalmon. És igen, ez az út vezeti őket végül abba a viharba, ami megpecsétadrift02eli a sorsukat, és súlyos életveszélybe sodorja őket.
Az utóbbi években el voltunk kényeztetve tengeri túlélősztorikkal. A nyers változatot a Robert Redford főszereplésével készült Minden odavan hozta, ami a maga szikárságában – szinte meg sem szólaltak benne – tényleg csak az ember túlélésért folytatott harcára fókuszált, bemutatva azt, hogy milyen kis porszemek vagyunk, amikor szembekerülünk az elemekkel. Aztán ott volt még Ang Lee filmje, a Pi élete, ami a mese oldaláról próbálta megfogni a túlélés csodáját, és megajándékozott bennünket néhány varázslatos pillanattal. Végül, de nem utolsósorban Angelina Jolie világháborús mozija, a Rendíthetetlen jó része is a tengeren reménytelenül hánykolódó katonákról szólt, és bár kétségtelenül ez volt a film leghatásosabb szakasza, végső soron nem a tengeri túlélésről, inkább az emberi akarat diadaláról szólt. A túlélés a Sodródás esetében nagyjából a játékidő valamivel több mint a felét érinti, a többi időben azt kell néznünk, ahogy egy harmincas fickó belehabarodik a szabad szellemű szörfös, huszonéves csajba, és a gyönyörű helyeken folytatott randijaik után végül egymásba szeretnek. Ezzel viszont van egy kis gond: Richard és Tami önmagukban nem túl izgalmas figurák, és a megismerkedésük története sem olyan kalandos, hogy filmre kívánkozna. Őket valójában az teszi igazán érdekessé, hogy hajótörést szenvedtek, viszont ehhez képest egyszerűen túl sokat kapunk a nem túl érdekes előéletükből és a szerelmük történetéből. Valószínűleg mindannyian jobban jártunk volna, ha nem kell elhagynunk a hajót, és előtörténetnek bőven elég lett volna annyi, amennyit a vihar előtt láthatunk kettejük interakcióiból és beszélgetéseiből. Egy jó adrift03túlélőfilmhez nem feltétlenül kell hosszú bevezetés, egy jó forgatókönyvíró el és a jó színészek együttes erővel el tudják érni, hogy az akciójelenetek alatt/közben bontakozzanak ki a figurák. Márpedig itt a jó színészek nagyon is adottak. Sam Claflinre sem lehet panasz, bár ez nyilvánvalóan nem az ő filmje, hiszen a sérülése miatt ő inkább passzív szerepre kárhoztatott, de aki igazán nagyot dobbant, az Shailene Woodley. Ugyan már korábban is megmutathatta párszor, hogy jó színésznő (Utódok, Csillagainkban a hiba, Az élet habzsolva jó), de ennyire érett alakítást még biztosan nem tett le az asztalra. A játékának íve van, és ő gyönyörűen viszi ezt végig a kamaszos szabad szellemiségtől kezdve a szerelmes fiatal lányon és a szerelmét megmenteni vágyó hősön át egészen a remény és reménytelenség különböző stációi között ingadozó túlélőig. Woodley simán van annyira jó, hogy akkor is elvinné a hátán az amúgy igaz történetet feldolgozó filmet, ha nem kellene végignéznünk a kissé érdektelen romantikázását is.
Úgy tűnik, Baltasar Kormákur rendezőt és operatőrét, az amúgy Tarantino és Scorsese filmeken edződött Robert Richardsont is sokkal jobban izgatta a történet túlélő-mese oldala, mert ilyenkor éled fel igazán a film. Richardson káprázatos képekben mesél, a film általa lesz egyszerre grandiózus és intim, ugyanis jól megtalálja az egyensúlyt a káprázatos horizont és a meggyötört arcok megmutatása között. A film ráadásul meglepetésre még egy fordulattal is szolgálni tud, így a hosszan nyújtott és flashbackekben előadott romantikázás ellenére nem hagy keserű szájízt az emberben. Ezt is meg kell becsülni!

voxmeter065

96 perc, amerikai

Sodródás, 5.0 out of 5 based on 1 rating
Reviewed by Echte on 04 July 2018

Szólj hozzá!