Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 7 + 7    

A password will be emailed to you.

rocketman01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

Rocketman

2019.06.06. (Rocketman) A ROCKETMAN egy nagyszabású zenés fantázia Elton John áttörést hozó éveinek hihetetlen emberi történetéről. A film azt a fantasztikus átalakulást követi nyomon, ahogyan a félénk zongorista csodagyerek Reginald Dwightból világszerte ismert szupersztár lesz Elton John néven. Az inspiráló történet – mely Elton legkedveltebb dalaira van felfűzve, a főszereplő Taron Egerton előadásában – nyomon követi a kisvárosi srácot azon az úton, melynek során a popkultúra egyik legikonikusabb figurájává nőtte ki magát. A filmben Jamie Bell alakítja Elton állandó szövegíróját és szerzőtársát, Bernie Taupint, Richard Madden játssza Elton első menedzserét, John Reidet, Bryce Dallas Howard pedig Elton anyját, Sheila Farebrothert testesíti meg.

KRITIKA

A Rocketman számos szempontból az év egyik nagy meglepetése: életrajzi film, de mégsem az, musical, de másképpen, mint eddig megszoktuk, valamint egyszerre tud meseszerű és realisztikus lenni. Egyszóval még annak is ott helye a moziban, aki (eddig) nem rajongott Elton Johnért.

Csákvári Géza

rocketman01Parádésan kezd a Rocketman: az Elton Johnt alakító Taron Egerton jön végig egy folyosón, és joggal hisszük azt, hogy valamiféle színpad felé tart, mert teljes színpadi díszben vonul – a hatás kedvéért lassítással. Majd egyszer csak a kamera perspektívát vált, és egy anonim alkoholista gyűlést látunk, ahol az igen rossz állapotban lévő, verejtékező, bevérzett szemű zenész bevallja: alkoholista, drog- és szexfüggő, meg még egy csomó minden, amit normális ember nem mondana el magáról. A hangsúly pedig itt a normálison van – Dexter Flecther mozija ugyanis épp attól izgalmas, hogy nem azt mutatja be, Elton John milyen példás életet élő művész, hanem pont a kezdeteket és a dalszerző-előadó lehető legzűrösebb időszakát.
Előbbi azért nagyon érdekes, mert a film nem Elton John életének tálalásával kezdődik, hanem egy érzékeny kisfiúéval, akit Reginald Dwightnak hívnak. Jean Cocteau jutott eszembe, jelesül a rettenetes szülők archetípusa: a boldogtalan, ezért kissé felelőtlen és nemtörődöm anya (Bryce Dallas Howard), valamint a nettó pszichopata apa, aki valamiért nem hajlandó szeretni a fiát. Szívbe markoló jelenet, amikor a kis Reginald egy ölelést kér az apjától, akinek erre az a válasza, hogy ne legyél puha. Hovatovább az is nagyon beszédes szcéna, amikor a zene iránt szemmel láthatóan igencsak fogékony fiú hiába próbál az apjával annak lemezgyűjteménye csodálatán keresztül közelíteni, a bakelit fontosabb a férfinak minden másnál. Egyszóval, minden körülmény adott ahhoz, hogy Reginald ne legyen mintapolgár. Szerencse, hogy ott van a nagyanyja, aki mindig lehet számítani: ő veszi észre, hogy a gyerek magától zongorázik, ezért intéz neki zenetanárt, majd ösztöndíjat a konzervatóriumban. Azonban a nagyin és a komolyzenén hamar túllép Reginald – mondjuk a helyzet adott, hiszen a hatvanas években járunk, ott van a rock’n’roll inspirációnak, Elvis mintaképnek, ezek pedig szép lassan megnyitják a gyermeki fantáziát.
rocketman02Mindezek elénére még jó pár évig Reginaldot látjuk a vásznon, igaz, kialakul az életre szóló barátság a költő-dalszövegíró Bernie Taupinnal (Jamie Bell), aki, ha nincs, nem születik meg Elton John, és valószínűleg nem is éli túl az önpusztító korszakát. A Rocketman második, úgymond meghatározóbb szegmense a rocksztár Elton John megszületése és kálváriája, egészen 1990-ig, amikor a film első jelenetében bevonul az elvonóra. Ebben az időszakban meghatározó lesz az első szerelem, majd a menedzserré avanzsáló John Reid (Richard Madden), aki csodálatosan belepasszol a zenész életét drámaian meghatározó karakterek közé.
Felvetődhet a kérdés: miért más, vagy jobb a Rocketman az összes többi zenészéletet bemutató hollywoodi biopicnál? Az első válaszom: az őszinteség. Elvégre több mint vagány, ha egy művész bevállalja: a sötét korszakról készüljön film, kiteregesse a világ elé, milyen gyötrelmes gyerekkora volt, valamint, hogy a homoszexualitása miatt csaknem örök magányra kárhoztatta magát. Hangsúlyozom: méghozzá úgy, hogy nem hazudik, nem próbálja jó színben feltüntetni magát. De úgy is fogalmazhatok: a Rocketman minden, ami a Bohém rapszódia nem akart lenni.
Ahogy az Elton Johnt alakító Taron Egerton Cannes-ban megjegyezte, amikor a szerepre készült, az tulajdonképpen azzal telt többnyire, hogy Elton Johnt faggatta. Bármit megkérdezhetett, a zenész pedig kíméletlen részletességgel válaszolt. Sokkal több mindent tudott meg, mint amire szüksége lett volna, de ahogy azt Elton John hozzátette, az ő élete és pályafutása során vagy extrém mélyen volt emberileg és művészileg, vagy a totális csúcson. Soha nem volt átlagos a sorsa. Egyetlen nagy truvájt igyekszik a film mindenképpen üzenetként átadni a nézőknek: lehetett bármennyire is válságban Elton, amikor zenélt, megváltozott minden. Azaz a furán extravagánsan öltöző showman kvázi szuperhőssé változik, amikor előadja magát. Az már más kérdés, hogy a színpadon túl gyakran kibírhatatlan volt Elton, és sokan inkább rocketman03Reginaldra vágytak volna. Legyen szó az anyjáról, a legjobb barátjáról, vagy éppen arról, akiről azt hiszi, szereti. Dexter Fletcher rendező (Eddie, a sas) jól ráérzett arra, hogy a dráma mellett a musicalbetétek lehetnek akár szürreálisak is – például amikor a zene erejétől mindenki lebegni kezd a levegőben Elton játéka következtében. A rendező részéről az is bölcs húzás volt, hogy megdumálta Elton Johnnnal, hogy nem érdekes, melyik nótáját mikor írta, nem a kronológia fontos, hanem, hogy egységes dramaturgiát alkossanak.
Még egy nagyon fontos tény a Rocketman kapcsán: egy képkockájában sem törekszik arra, hogy valakinek, vagy valaminek az imitációja, koppintása legyen. A filmben elhangzó dalokat így teljesen áthangszerelték és feldolgozták, nem az volt a cél, hogy régi dalokat újra népszerűvé tegyenek – ahogy Elton John figurája meg is jegyzi a filmben, volt olyan időszaka, amikor ő adta el a legtöbb CD-t a világon. Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy Dexter Flecther – és a produceri szerepkört magára vállaló Matthew Vaughn – mindent Taron Egertonra tett fel. Igaz, mindketten ismerték korábbról a színészt, de alapjaiban véve óriási kockázat volt a drámai alakítás mellett a dalok teljes feléneklését Egertonra bízni, akiről itt és most muszáj elmondani: nemcsak, hogy kvalitásos színész, de baromi jól tud énekelni. (Hogy ez nemcsak stúdiótrükk, Cannes-ban, a film partiján bebizonyította, ahol duettet énekelt Elton Johnnal – abszurd, de zseniális pillanat volt.) Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a jövő évi Oscar-díjátadón vajon előfordulhat-e majd olyan, hogy nem az övé lesz a legjobb alakításért járó szobrocska (amely igen jól jönne neki a Robin Hood buktája után), de ha mégsem, vigaszdíj lehet neki, hogy bármikor elmehet popsztárnak, ha úgy hozza a showbiz.

voxmeter085

121 perc, brit-amerikai

Reviewed by Echte on 05 June 2019

Szólj hozzá!