Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 1 + 1    

A password will be emailed to you.

laborday01
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 3.7/5 (3 votes cast)

Nyárutó

2014.02.06. (Labor Day) A Nyárutó főhőse a 13 éves Henry Wheeler, aki azon igyekszik, hogy a ház ura legyen, és gondját viselje zárkózott anyjának, Adele-nek, miközben a kamaszkor kínjaival küszködik. Egy alkalommal, amikor az iskolából hazafelé bevásárolni mennek, Henry és az anyja találkoznak Frank Chambersszel, aki ugyan félelmet keltő alak, ugyanakkor nyilvánvalóan segítségre van szüksége. Frank meggyőzi őket, hogy vigyék magukkal az otthonukba, ám később kiderül róla, hogy szökött fegyenc. Ami ezen a hosszú nyárvégi hétvégén történik, mindhárom embert egy életre átformálja.

KRITIKA

Két fantasztikus színész hibátlan alakítása egy érdektelen filmben.

Villányi Dániel

Hangulatos nyári képek sorjáznak Jason Reitman új filmjének kezdetén — bár abból, hogy szinte minden beállításban a kamerát napfény felé fordítva álspontán „beverést” hoz létre a snittekben, már sejthetjük, hogy itt bizony senki sem fog visszariadni némi hatásvadászattól. A nyolcvanas években járunk, egy kisvárosban, annak is egy csonka és szegény családjában: a depressziós anyuka egyedül neveli kamaszfiát, apu lelépett a titkárnővel. Az életükbe azonban teljesen véletlenül és váratlanul betoppan egy szökött fegyenc, aki náluk lel menedékre üldözői elől. Eleinte persze némi fenyegető ráhatást gyakorolva jut be a házukba, de aztán barátságosnak bizonyul, és elindul egyfajta közeledés a három ember között, miközben nem tudhatják, mennyire bízhatnak egymásban. Eddig jó a film, főleg hogy Kate Winslet tökéletes a reményvesztett, szétcsúszott, de még mindig szép elvált nő szerepében. Josh Brolin megfelelően robusztus és szeretetéhes egyszerre, a fiút játszó Gattlin Griffith szemei mögött pedig ott a kamaszos bizonytalanság.
Aztán a nő és a fiú ráébred, hogy pont egy ilyen férfi hiányzott mindkettőjük életéből, és ez kábé ugyanolyan gyorsan történik, mint ahogyan leírva hat — teljes valószerűtlenséggel, egy délután alatt. Az epilógust és flashbackeket leszámítva egyetlen hétvégét felölelő történet hátralévő része pedig túl hosszú, túl idilli, és az érezhető szándék ellenére túlságosan kevéssé érezhető benne bármiféle fenyegetés árnyéka. A szökött rab karakteréről kiderül, hogy igazából egy übermensch: hozzáértő süteménykészítő, lelkes barkácsmester, izmos felsőtestű szerető, bölcs szavú apapótlék, érzékeny ujjú csellópengető, sőt még a szomszédból rájuk sózott fogyatékos kisfiú homlokát is siet megtörölni vizes zsebkendőjével a kánikulában. Ja és persze igazából nem bűnös semmiben — bár a kissé zavaros flashbackekből nem derül ki egyértelműen, hogy most akkor pontosan mi és hogyan is történt, de az biztos, hogy ő erkölcsileg felmentést kap. Mindezt nagyon hosszan, nagyon vontatottan vagyunk kénytelenek végignézni, és noha akad egy-két szép filmes megoldással érzékeltetett emberi gesztus a figurák közeledésének folyamatában, de szépen fokozatosan teljesen elveszik az érdeklődés a történet irányában. Főleg, hogy elvileg a legfelkavaróbb emberi érzésekről kéne szólnia, mégis mintha félne bármi igazán erőset állítani, inkább megmarad az óvatos esztétizálásnál.
Jason Reitman eddig rendezéseiben bátor megoldásokkal, drámai és komikus hangnemek egyedi keverésével volt képes közérthetően beszélni fontos témákról. Most csak a drámát nyűvi, annak is a melo- fajtáját, és csak közhelyekig, valamint egy legrosszabb értelemben vett hollywoodi befejezésig jut.

111 perc, amerikai

Nyárutó, 3.7 out of 5 based on 3 ratings
Reviewed by Echte on 05 February 2014

Szólj hozzá!