Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 11 + 1    

A password will be emailed to you.

lathatas01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

Láthatás

2018.03.15. (Jusqu’à la garde) Bár Miriam (Léa Drucker) és Antoine (Denis Ménochet) hivatalosan elváltak egymástól, továbbra is bíróságra járnak. A nő szeretné kiharcolni, hogy fiukra egyedüli felügyeletet szerezzen, megfosztva volt férjét a láthatási jogtól. A megtört és szemlátomást igyekvő Antoine-t látva a bírónő a közös felügyelet mellett dönt. A rettegő Miriam mindent elkövet, hogy szeretteit megóvja, ezért titkolja új lakcímüket. Antoine csupán a kiharcolt jogainak szeretne érvényt szerezni, és nem érti egykori felesége bizalmatlanságát. Vajon az apa valóban erőszakos, és Miriam okkal fél tőle, vagy a nő meg akarja téveszteni a bíróságot?

KRITIKA

Válós családi drámának indul, kőkemény pszichothriller lesz belőle.

Villányi Dániel

lathatas01Négy ember ül szemben a bírónővel egy meghallgatáson. Kettő beszél, kettő hallgat. Akik beszélnek: az ügyvédek. Akik hallgatnak: egy válófélben lévő házaspár. Ha ők is megszólalnak, borul az egész eljárás, akkora a feszültség közöttük, és annyira ellentétes az a két történet, amit a nevükben az ügyvédeik előadnak. Arról kell dönteni, hogy miután az anya elmenekült a férje elől a két közös gyerekükkel (vagy elrabolta őket tőle), most kaphat-e az agresszív és birtokló természetű (vagy ezzel besározott) apa láthatási jogot hétvégenként a fiuk kapcsán (a lányuk nemsokára nagykorú, ő maga választhat).
A Láthatás nagyon ügyesen választja ki azt a pontot, ahol belépünk a történetbe, és nagyon okosan tart minket bizonytalanságban egy jó ideig: nem mutatja meg az előzményeket, nem derül ki sokáig egyértelműen a látottakból-hallottakból, hogy melyik szülő verziója igaz, ha valamelyik igaz egyáltalán. A bírósági nyitójeleneten kívül lényegében két ilyen hétvégi apa-fia láthatás eseményei teszik ki az egész cselekményt, sőt, a film szinte teljes második fele egyetlen este történéseit mutatja be. Ami során már nagyon durvára fordulnak a dolgok, gyakorlatilag thrillerré válik a film, de mégse érezzük úgy, hogy igazán műfajt váltottunk volna, és nem kerülnek elő extrém szörnyűségek: amiket látunk, azok mind a korábbiakból következnek, és épp azért különösen hátborzongatóak és felkavaróak, mert szinte hétköznapiak — bármelyikünk szomszédságában zajlott már le olyan családi lathatas02veszekedés, aminek épp csak eggyel kellett volna továbblépnie hozzá.
Ahhoz képest, hogy a Láthatás az első mozis rendezése a színészként is aktív Xavier Legrand-nak, elképesztő tudatossággal építi fel a filmje hatásmechanizmusát. Aprólékosan adagolja az információkat és a feszültséget, és végül olyan fináléhoz visz el minket, ami összeszorítja a gyomrunkat és a szívünket egyaránt, később pedig jó sokáig velünk marad. Mindezt ráadásul a legszimplább eszközökkel teszi, egyszerű filmnyelvet használva, szűkszavúan-szikáran, a megszülető gesztusokra, az elhangzó mondatokra és a színészi játék erejére építve. Nem csoda, hogy a tavalyi Velencei Filmfesztiválon Legrand elnyerte a legjobb rendezés díját, de a főszereplői (Léa Drucker és Denis Ménochet) is díjesőt érdemelnének: az érzelmek olyan skáláját játsszák el, amiben ott van az elfojtás, a remény, a csapdában vergődés, a tettvágy, a szeretet, a szomorúság, a düh, a kétségbeesés, a tombolás egyaránt, sőt, sokszor egyszerre.
A Láthatás tipikusan nem az a film, amit sok helyen fognak vetíteni, pláne raklámozni, és amihez a rövid történetleírása révén olyan nagyon kedvet kapna az ember. Pedig nagyon érdemes beülni rá, maradandó élményt érően az.

voxmeter095

93 perc, francia

Reviewed by Echte on 14 March 2018

Szólj hozzá!