Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 3 + 10    

A password will be emailed to you.

bluemymind01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

Kékről álmodom

2018.10.04. (Blue My Mind) A tizenöt éves Mia mindig is úgy érezte, édesapja és édesanyja nem a vér szerinti szülei, és valamit eltitkolnak előle. A család költözése után a fiatal lány igyekszik beilleszkedni új osztályába, ám környezete cseppet sem könnyíti meg a dolgát. Mint a legtöbb tinédzser, Mia is változásokat fedez fel a testén, ám ezek egészen másmilyenek, mint a vele egykorú lányoké. Kezdetben próbál tudomást sem venni ezekről, ám idővel egyre rémisztőbbé válik ez a fajta átalakulás.

KRITIKA

Tinidrámába oltott testhorror, gyönyörűen fényképezve.

Arányi Zsuzsanna

bluemymind01Mia (Luna Wedler átütő alakításában) apja munkahelyet vált, ezért az egész család kénytelen költözni, ami a kamaszlány szempontjából egy óriási kihívással jár: a tinédzserkori változások közepette még egy új környezetben is helyt kell állnia. Mia már az elejétől kezdve furcsának tűnik, pedig csupán némileg a potmétert felcsavarva képviseli életkorának sajátos dilemmáit, feszültségeit (egy darabig például megszállottan hangoztatja, hogy szerinte a szülei örökbe fogadták, reflektálva ezzel a kamaszok „egyedül a világ ellen”-jellegű hozzáállására és az identitásválságra).  A film története egy darabig a tinidrámák szokásos medrében folyik: eleinte nem akarja befogadni a suli menő bandája, de aztán Mia igyekszik megmutatni, hogy mennyire laza csaj, és hamarosan a piálós-drogos-szexközpontú-önpusztító hullámvasúton találja magát. Csakhogy a svájci Lisa Brühlmann első nagyjátékfilmje nem elégszik meg annyival, hogy egy átlag kamaszdrámát tegyen le az asztalra, így a film közepénél nekilát eltolni művét a testhorror irányába – nem kell a legbrutálisabb dolgokra gondolni, de azért akad egy-két felszisszenős jelenet. A Kékről álmodom a női pubertás bizarr, valahol mégis gyönyörű metaforája. Olykor kicsit túlnyújtottnak és repetitívnek érződik átlagos játékideje ellenére, de ezért kárpótol a már-már álomszekvenciákba illő operatőri munka és a magával sodró zene, valamint a két remek alakítás (az említett Wedler mellett a sablonos vagány csajból lélegző figurát varázsoló Zoë Pastelle Holthuizen), az édesbús befejezés pedig többféle értelmezési lehetőséget biztosít.

voxmeter070

97 perc, svájci

Reviewed by Echte on 03 October 2018

Szólj hozzá!