Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 11 + 10    

A password will be emailed to you.

julieta01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

Julieta

2017.05.04. (Julieta) A családfő elvesztése után Julieta és lánya, Antía sebeit az idő gyógyítás helyett, csak mélyíti. Xoan hiánya olyannyira eltávolítja egymástól a két nőt, hogy Antía a 18. születésnapja után szó nélkül lelép otthonról. Miközben Julieta kétségbeesetten keresi lányát, szüntelen azzal szembesül, hogy mennyire keveset is tudott róla mindeddig.

KRITIKA

Mindent egy anyáról, avagy Pedro Almodóvar visszatért az érzékeny, érzéki, viharos lelkű nőkhöz – akiket nagyon szeret, s ők is nagyon szeretik őt. Jók együtt.

Kovács Gellért

julieta01Amikor nála a nők saját életükkel harcolnak, ott valami mindig kinyílik, százféle színben pompázik, a melodráma észrevétlenül kap mélységet, a sóhajok tapintható dimenzióba költöznek. Az almodóvari mozi megdöbbentő könnyedséggel játszik telenovellásat, s mégsem lesz belőle giccs, mondjuk ezt róla sokszor, s az a remek hír, hogy mondhatjuk most is, amikor az Alice Munro néhány írásából készült Julieta nagy nehezen megérkezik a magyar mozikba.
Nem volt körülötte különösebb felhajtás Cannes-ban tavaly, ami teljesen érthető, hisz nincs ebben a filmben egyetlen képkockányi frissesség sem, pláne az életmű kultikus alkotásaihoz viszonyítva – ha mégis akad valami változtatás, hát az, hogy a mester magához képest igen visszafogottan, kevesebb humorral, néha kifejezetten csendesen, „távolságtartóan” meséli el címszereplőjének sorsfordító felnőtt éveit, két idősíkon, két csodálatos színésznővel (Emma Suárez és Adriana Ugarte). Önbecsapások, elhallgatások, visszafojtások alakítják a görög eposzokért rajongó, egyébiránt igen szenvedélyes tanárnő életét, de leginkább a lelkiismerete a végzete, amely éppen azokban a pillanatokban ejti túszul őt, amikor a legjobban szüksége julieta02lenne arra, hogy döntései képzelt vagy valós súlya alól feloldozhassa magát a tisztánlátás érdekében.
Mint mindig, Almodóvarnál most sincs olyan, hogy snassz színű, „simán” piros póló, vagy véletlenül berendezett szobabelső – Alberto Iglesias zenéje tudja ezt, így is viselkedik, így is kíséri a szereplők pillantásait, lépteit. Minden kompozíció tökéletes. Pedro a színészeiből is ugyanazt hozza ki: ugyanolyan fontos, esetenként fontoskodó az összes szembesítő mondat, gesztus, pillantás. Várnánk a csavarokat, de azok nem feltétlenül úgy jönnek, ahogy szeretnénk, sőt, igazából Almodóvar nem is tartogat nagy meglepetéseket. Hiszen még ahhoz képest is mindent kimondat, ábrázol, ahogy általában szokta. Stílusának szakmai részét már biztosan nem fogja újra kitalálni, de amit tud, ami ő, azt ihletettebb pillanataiban precízen, ám szinte mindig teljes szívből alkalmazza újra. Ezért is van az, hogy Almodóvar hiába olyan már, mintha saját epigonja lenne, amikor szeretőkről, szerelemről, anyákról, gyermekekről mesél, ellenállhatatlannak tűnik. És bizonyosan az is!

voxmeter070

99 perc, spanyol

Reviewed by Echte on 03 May 2017

Szólj hozzá!