2018.10.11. (Bad Times at the El Royale) Hét, titkokkal terhelt idegen találkozik a kaliforniai Tahoe-tó mellett az El Royale-ban, egy sötét múltú, lelakott hotelben. Egy végzetes éjszaka folyamán mindenkinek jut egy utolsó esély a megváltására… mielőtt végleg elszabadul a pokol.
KRITIKA
Drew Goddard 2012-ben nagyot gurÃtott a Ház az erdÅ‘ mélyén cÃmű horrorvÃgjátékkal, amiért a kritikusok és a nézÅ‘k is odáig voltak. A Húzós éjszaka az El Royale-ban még izgalmasabbnak tűnt, mint a debütáló rendezés, hogy aztán kiderüljön: csak egy nagyon-nagyon tehetséges ember vágta az elÅ‘zetesét.
Arányi Zsuzsanna
A film úgy kezdÅ‘dik, mint valami klasszikus vicc: egy simulékony modorú porszÃvóügynök (Jon Hamm), egy leharcolt pap (Jeff Bridges), egy fekete énekesnÅ‘ (Cynthia Erivo) és egy szexi hippi lány (Dakota Johnson) találkoznak egy hotel recepcióján. A szóban forgó hely a Nevada és Kalifornia szó szerinti határvonalára épült egykor dicsÅ‘, mára fényét fesztett El Royale szálló, amirÅ‘l nagyon gyorsan kiderül, hogy tökéletesen illik az új bejelentkezÅ‘khöz: múltja (sötét) titkokat rejt. A remek alapötletbÅ‘l és az ambiciózus vállalásból – fejezetekre tagolt, dialóg- és szÃnészi játék központú, idÅ‘sÃkokkal játszó, politikai és társadalmi kikacsintással bÃró mozi – sajnos csak egy közepes film lett. A közel két és fél órás játékidÅ‘t nem sikerül érdemben megtölteni, nem teremtÅ‘dik izgalmas atmoszféra, mert a párbeszédek rendre kétszer olyan hosszúak, mint lenniük kéne, a karakterek csak folyamatos Ãgéretek, valójában nem bomlanak ki a film végére sem igazán. A történet lustán fatalista, sok a logikátlanság, a nagy finálé pedig erÅ‘tlen, Ãgy a végén kicsit az az érzésünk, mintha még mindig a recepción toporognánk a szereplÅ‘inkkel, és nem is kezdÅ‘dött volna el a film soha. Ami kárpótol valamelyest, az a szÃnészek pazar játéka és egy-két jelenet tényleg remek komponálása. Igazán nem lehet haragudni az El Royale-ra, csak szomorkodni, hogy egy be nem váltott Ãgéret maradt.
141 perc, amerikai