Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 12 + 7    

A password will be emailed to you.

coldwar01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 3.0/5 (2 votes cast)

Hidegháború

2019.02.14. (Zimna wojna) A lengyel Pawel Pawlikowski előző munkájával, az Idával elnyerte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar- és BAFTA-díjat, illetve öt Európa Filmdíjat, köztük a legjobb filmét és a legjobb rendezését. Pawlikowski legújabb alkotása egy évtizedeken és országokon átívelő, se veled, se nélküled szerelmi történet.
A Hidegháborúban két lengyel zenész kapcsolata bontakozik ki előttünk, akiket egy idő után elválaszt a férfi disszidálása. A nő a kommunista rendszerben igyekszik érvényesülni, miközben szerelme a lüktető párizsi szalonokban és jazzklubokban próbál szerencsét. Európa különböző pontjain keresztezik egymás útját, hiába telnek az évek, a köztük lévő vonzalom úgy tűnik, hogy erősebb az őket körülvevő világnál.

3 OSCAR-JELÖLÉS 2019
(Legjobb rendező: Pawel Pawlikowski; Legjobb idegen nyelvű film; Legjobb fényképezés; Lukasz Zal)

KRITIKA

Az utóbbi idők egyik legszebb szerelmesfilmje egyetemes történetet mesél, de a kelet-európai szívet még inkább megérinti.

Villányi Dániel

coldwar01Korszak- és országhatárokon átívelő, epikus szerelmi melodráma Pawel Pawlikowski (Szerelmem nyara, Ida) új filmje, a korszakos pedig más értelemben is igaz rá: nem csodálkoznánk, ha évtizedek múlva a filmtörténet a 2010-es évek kiemelkedő, különleges alkotásai között tárgyalná. Mondjuk az Idával együtt: Pawlikowski előző filmjével olyannyira erős az összefüggés, hogy mintha a két történet egyazon világban játszódna, akár egymás spin-offja lenne, erre pedig még az Ida egyik jelenete is ráerősít: abban a címszereplő apáca egy éjszakai bárba vetődik el a hatvanas évek Lengyelországában, ahol épp egy szőke énekesnő búg bánatos jazzt a mikrofonba, ezt az énekesnőt pedig ugyanaz a Joanna Kulig játssza, aki a Hidegháború egyik főhősét — és ez a főhős szintén jazzt énekel a karrierje és élete egyik szakaszában, méghozzá nagy szerelmének zongorakíséretével.
De addig hosszú az út, az egyéni sorsokat, a zenei korszakokat és a történelmi fordulatokat tekintve is, főleg pedig azt nézve, ami az egész film középpontjában áll: hogy miként alakul a két főszereplő közötti szerelem. A II. világháború utáni ocsúdástól indulunk, egy állami népi együttes áll fel az új világ jegyében, és ennek az együttesnek a története gyönyörűen leképezi kicsiben, miként alakult (és alakulhat bármikor…) a kelet-európai történelem mindössze egy évtized alatt — a szebb jövőben történő reménykedéstől a politika rátelepedésén és a diktatúra megjelenésén át a disszidálásig, hontalanságig, megalkuvásokig, a tragikus kilátástalanságig, pláne, ha gondolkozó, érző, többre vágyó emberekről van szó. Ennek a történetnek pedig két olyan ember a főszereplője, aki többre hivatott, és többre is vágyik annál ambícióban, intellektusban, érzelemben, mint amit a neki kiszabott sors kínálna a kor Kelet-Európájában. Ez a „több” pedig egymást is jelenti, és ezt a „többet” egymásban is ugyanúgy lehetetlen coldwar02megszerezniük — hogy azért-e, mert a kettejük természetéből adódóan sohasem lehetnek képesek a boldog, kiegyensúlyozott harmóniára, vagy azért, mert a történelem és a korabeli viszonyok mindig közbeszólnak, az a film egyik nagy kérdése. A választ pedig a nézőre bízza, mint ahogy azok a filmek szokták, amiket évtizedek múltán is különleges, kiemelkedő alkotások között szoktak tárgyalni.
Ahhoz képest, hogy korszak- és országhatárokon átívelő, valóban epikus szerelmi melodrámát kapunk a Hidegháborútól, maga a film meglepően szűkszavú, visszafogott, egyszerű. A játékideje a másfél órát sem éri el, a két főhős viszonyának egy-egy állomását szinte csak felvillantja: egy egész kapcsolatot meghatározó, fontos összeveszést és kibékülést akár egy-két perces jelenetben és egy-két mondattal mesél el. Ez azonban nem hat zanzásításnak, vagy felületességnek, sőt, pont a szűkszavúság ad lehetőséget arra, hogy nézőként annyi mindent mögé képzelhessünk egy-egy pillanatnak, gesztusnak, szónak. Termékeny, élményt gazdagító feszültség és többlettartalom keletkezik tehát a történet és a forma jellegének ilyetén ellentmondásából, ezt pedig óriási teljesítmény elérni, és az kell hozzá, hogy a rendező mindig pontosan tudja, mi minden van amögött, amiből csak egy-egy szeletet mutat meg nekünk, és pontosan tudja, miért pont úgy mutatja meg nekünk. A Hidegháború vizuális megoldásai is ehhez a filmnyelvhez és elbeszélői formához igazodnak, egyben az Idában látott képi világot is továbbviszik: szűk plánok, letisztult beállítások, egyszerűségükben is látványos kompozíciók, gyönyörű fekete-fehér kontrascoldwar03ztok, és erős hagyatkozás a helyszínek, főként pedig a színészi játék erejére.
Mert amit Pawlikowski olyan bravúrosan kitalált ehhez a filmhez, az nem működne két olyan színész nélkül, akik tényleg testüket-lelküket kiteszik a vászonra ezekben a szerepekben, sőt, képesek megmutatni ezeknek a testeknek és lelkeknek akár a legszélsőségesebb változásait is. Joanna Kulig egyszerre idézi meg az újhullám szabadszellemű, az egész világot elvarázsoló hősnőit, és teremt egy nagyon is modern, erős női karaktert Zulából, akinek a XXI. századi néző számára is van mondanivalója a sorsával. Mellette a Tomasz Kot alakította Wiktor időnként kissé háttérbe szorul, de ez azért is van, mert az ő figurája az, aki inkább reagál, mint kezdeményez a történetben, és a csendes jelenléte, nézései, sármja is többet mesél ezer szónál és gesztusnál — amikor pedig ő válik kezdeményezővé, az annál nagyobb súllyal talál minket telibe.
A Hidegháborúnak a saját erényein felül már csak azért is megvan minden esélye a filmtörténeti tankönyvekbe kerülnie, mert sikert sikerre halmoz a nemzetközi színtéren. Cannes-ból a legjobb rendező díját hozta el, ott van a legjobb idegen nyelvű film Oscar-jelöltjei között, sőt, olyan bravúrt hajtott végre, ami nagyon ritkán fordul elő: külföldi alkotás létére két nagyobb kategóriában is ott szerepel (legjobb rendezés és legjobb fényképezés). Könnyű lesz neki szurkolni, ahogyan könnyű halálosan beleszeretni is valakibe. Aztán a végén sokszor nem úgy alakulnak a dolgok, de hát ezt már többször megéltük, Kelet-Európában pláne.

voxmeter090

89 perc, lengyel-brit-francia

Hidegháború, 3.0 out of 5 based on 2 ratings
Reviewed by Echte on 13 February 2019

Szólj hozzá!