Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 2 + 9    

A password will be emailed to you.

frantz01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

Frantz

2017.05.18. (Frantz) 1919-et írunk, az első világháború véget ért, a hatása azonban még nem múlt el nyomtalanul. A német Anna vőlegényét, Frantzot gyászolja, aki a fronton vesztette el az életét. Egy nap titokzatos férfi jelenik meg Frantz sírjánál, akit rejtélyes kapcsolat köt a halott katonához. A francia Adrian jelenléte nem csak a német kisvárosban okoz konfliktust, Frantz szüleit is felkavarja fiuk régi párizsi barátjának látogatása. Anna utánajár a két férfi ismeretségének, Franciaországba is követi a Párizsba visszatérő férfit, miközben folyamatosan viaskodik az érzéseivel is.

KRITIKA

A francia film fenegyereke, François Ozon legújabb filmje teljesen felforgatja a rendező eddigi életművét.

Csákvári Géza

frantz01Már nem is illene használni a fenegyerek jelzőt Ozonra, elvégre a Frantz tartózkodik a korábbi filmjeire jellemző útkereséstől vagy a szimpla polgárpukkasztástól. Sőt, az egész mű olyan, mint a nagybetűs hagyománytisztelet. Kezdve azzal, hogy egy ősrégi műfajhoz nyúlt most Ozon: a klasszikus, kosztümös környezetben játszódó melodrámához. Ezenfelül a Frantz olyan, mintha csak a francia új hullám, azon belül François Truffaut életműve előtt tisztelegne. De, mint a végén kiderül, ez csak egy óriási álca.
A Frantz két fiatal története: Adriené, aki megölt egy Frantz nevű német katonát az I. világháborúban, és Annáé, aki a halott katona jegyese. Hogyan találkoznak? Adrien a háború után elutazik Németországba, hogy bűnbocsánatot nyerjen. Azt állítja, a legjobb barátja volt Frantznak. Épp ez a hazugság az, ami a párbeszédeknek elképesztő feszültséget ad, és a történet végül a megbocsátás drámájává válik – miután kiderül az igazság. De mielőtt most bárki a fejemet venné, hogy ész nélkül spoilerezek, mondjuk ki: ez csak az első fordulat a filmben. Igaz, teljesen átértékeli az addig látottakat. Kicsit úgy, mint Hitchcock Szédülésében, ahol az a dramaturgiai játék lényege, hogy a James Stewart alakította magánhekus mikor jön rá arra, amit mi nézők már réges-rég tudunk. Ozon a filmje képi világát is az érzelmi háttérhez igazította, a dramaturgia fontos része, hogy a kép mikor vált a színes és a fekete-fehér tónusok között. frantz02Hogy ebben mi az újdonság? Semmi az égvilágon. De tökéletesen működik, ebben a formában pedig sokaknak fog ez örömet szerezni. Ozon akár meg is állíthatta volna a filmet ezen ponton, már ekkor is kijelenthettük volna: korrektség magas fokon. Hovatovább, az is figyelemreméltó, hogy beszél a franciák és a németek közötti feszültségről, amely a II. világború után hosszú évekig erős jelenség volt.
Ozonnak azonban úgy tűnik, most nem volt elég a szimpla megoldás. Arcátlanul csavar még egyet a történeten (ezzel eltérve a film alapjául szolgáló irodalmi mű cselekményétől), hogy meséljen az emberi önzésről és a mélyebbnek hitt érzelmekről – ezt a fordulatot értelemszerűen nem fedjük fel – miközben a képi világ és az atmoszféra megmarad a melodramatikusságnál. Mégis megérkezett az abszurditás: ez az igazi erénye a Frantznak, noha a puritán hagyománytisztelet is szép dolog lett volna. A bűnbocsánat drámája finoman elegyedik a romantikával, majd végül az abszurddal. Ozon most már nem elsősorban a formával vagy a karakterek másságával akar provokálni, ezeknál sokkal szofisztikáltabb eszközökhöz nyúlt. Ha úgy tetszik, felnőtt. Meglepő fordulat ez mondjuk a Fiatal és gyönyörű realitásokat szinte teljesen nélkülöző drámája vagy Az új barátnő gyanús hipotetikussága után.

voxmeter085

113 perc, francia-német

Reviewed by Echte on 17 May 2017

Szólj hozzá!