Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 3 + 3    

A password will be emailed to you.

lovingpablo01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

Escobar

2018.07.26. (Loving Pablo) 1983-ban Virginia Vallejo, a szépségéről is híres médiaszereplő, akinek kegyeiért milliomosok versengnek, megismeri Pablo Escobart. Négy évig tartó románcuk egy olyan világba enged bepillantást, amelyet a kábítószer, a korrupció, erőszakos hatalmi harcok és páratlan gazdagság ural. A borzalmas és szenvedélyes szerelmi történet korunk egyik legsötétebb bűnöző elméjének fejlődéstörténete is egyben. A legendás drogbáró elképesztő kegyetlenséggel építi birodalmát, amelyet nemcsak az illegális üzleti világhoz fűznek erős szálak, de természetesen a politikához is.

KRITIKA

A világtörténelem egyik leghíresebb bűnözője és legnagyobb drogbárója egy szerelmes nő szemével nézve.

Villányi Dániel

lovingpablo01Ezt kínálja az Escobar, amelynek nem véletlenül Loving Pablo az eredeti címe: azt a történetet dolgozza fel, amelyet Virginia Vallejo kolumbiai tévés műsorvezetőnő megírt az önéletrajzi könyvében, azaz hogy miként ismerkedett meg a hírhedt kokainnagykereskedővel, lett a szeretője, majd hogyan alakult a kapcsolatuk a férfi emelkedése és bukása közepette. Ezen speciális nézőpont révén akar más lenni ez a film, mint a Pablo Escobar (kétségkívül mozgóképre kínálkozó) élettörténetéhez eddig nyúló sorozatok, mozi- és dokumentumfilmek. És épp ez az, amiben kudarcot vall: pont az egyedi szemszög nem valósul meg, és pont a két főszereplő kapcsolata lesz a film legkevésbé érdekes része. A Penélope Cruz alakította Vallejo figurája a színésznő minden próbálkozása ellenére sem tud túllépni a szokásos gengszterbarátnős kliséken, de még a harsánysága-magabiztossága mögött sejthető mélységek tragédiájába sem sikerül belepillantani. Kettejük közös története pedig egyszerűen túl tipikus, túl vékony, túl kevés fordulatot és eseményt foglal magába, így aztán a film cselekménye is időnként egészen hosszan megfeledkezik erről a(z elvileg alapkoncepciójául szolgáló) nézőpontról, és egyszerűen átvált egy Pablo Escobar életrajzi filmbe.
A jó hír az, hogy életrajzi filmnek viszont nem rossz az Escobar, sőt! Noha a filmben elmesélt események nagyját épp a közelmúltban már láthattuk a Narcos epizódjaiban sokkal részletesebben is kifejtve, de a lovingpablo02spanyol rendező, Fernando León de Aranoa (Egy tökéletes nap, Utcalányok) kétségtelen tehetséggel nyúl a témához, parádés és emlékezetes jelenetek egész sorával lepve meg minket (az autópályás landolás, a hosszú „kivonulás” a börtönből, a végső telefonbeszélgetés mind-mind ritkán látható mozis bravúr). Meg persze ott van Javier Bardem a címszerepben, aki egészen másféle megközelítését választotta a szerepnek, mint Escobar korábbi alakítói, és igazi nagyvadként uralja a jeleneteit, még ha épp pucér seggel is kell menekülnie a helikopterek elől a dzsungelben.
Feltűnő Aranoa érzéke az akciójelenetekhez is: úgy tudnak rendkívül hatásosak, zsigeri módon működők lenni ezek a pillanatok nála, hogy egyáltalán nem azokat az eszközöket alkalmazza, amelyek révén az akciókat hatásossá szokták tenni a filmekben. Nincs tucatnyi kameraállásból megmutatott, ritmusra-zenére összevágott, szép ívre felépített zúzás, hanem csak egyetlen szemszög, nyersesség és a bátran rövidre vágott, sokkoló brutalitás látszik. Ez a fajta nézőpontja sokkal eredetibb a filmnek, mint amit eredetileg választott magának — az Escobar így is egy átlag feletti filmélmény, de még inkább az lett volna, ha mondjuk a drogbáró egyik alacsony rangú, folyamatos veszélyben létező embere mesélt volna nekünk ugyanazokról az évekről.

voxmeter075

123 perc, spanyol-bolgár

Reviewed by Echte on 25 July 2018

Szólj hozzá!