Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 2 + 3    

A password will be emailed to you.

envagyokavihar01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

Én vagyok a Vihar

2018.12.27. (Io sono Tempesta) Marco Giallini a filmben Numa Tempesta pénzügyi szakembert alakítja, aki egy másfél milliárd eurós pénzügyi alapot kezel és egyedül lakik elhagyatott, hatalmas szállodájában, sok-sok szobával, melyek egyikében sem tudja álomra hajtani a fejét. Tempestának van pénze, karizmája, jó üzleti érzéke és kevés lelkiismereti kétség merül fel benne. Egyik nap azonban az élet neki is benyújtja a számlát: egy adócsalás miatt kiszabott régebbi ítélet értelmében egy évig egy befogadóközpont szociális ellátásában kell részt vállalnia. Így a befolyásos, nagyhatalmú Numa kénytelen a nincstelenek rendelkezésére állni, kiszolgálni a társadalom legalján lévőket, köztük Brunót (Elio Germano), aki pénzügyi nehézségei miatt jár fiával a központba.
Úgy tűnik, ez a találkozás mindkettőjük számára lehetőséget ad az újjászületésre a jóság és a barátság jegyében, de közbeszól a pénz, és egy csapat hajléktalan, akiknél a mérleg nyelve az erkölccsel szemben inkább a pénz felé billen. A végén pedig, ahogy Daniele Lucchetti legjobb filmjeiből már megszokhattuk, fel kell tenni magunknak a kérdést: kik a jók, ha egyáltalán vannak?

KRITIKA

Rakjunk ugyanabba az élethelyzetbe egy milliárdost és néhány hajléktalant, és nézzük meg, mit hoznak ki egymásból! Izgalmasan hangzik, kivéve, ha előbb van meg, hogy mit kell kihozniuk egymásból.

Villányi Dániel

envagyokavihar01A film furcsa címe onnan jön (és ezért lett volna talán érdemesebb nem tükörfordítani magyarra), hogy a főhősének vezetékneve ’vihart’ is jelent egyben. Ő pedig tényleg viharos személyiség: egy mindenkit lehengerlő, mindenen keresztülgázoló, mindent elérő milliárdos építkezési vállalkozó, az „akinek nincs semmije, az annyit is ér” elv magányos életű olasz képviselője. Egy adócsalási ügyben viszont elmeszelik, és ha nem akar börtönbe menni, közmunkát kell végeznie egy hajléktalanszállón. Ugye mindenkinek van egy tippje, hogy ott pedig mi fog történni?
Daniele Luchetti (Testvérem egyedüli gyerek, Életünk) filmjének az a legnagyobb baja, hogy tényleg pont azok történnek benne, mint amikre elsőre tippelnénk. De még ezt is lehetne jó humorral, stílussal, legalább a jelenetek szintjén eredeti megoldásokkal előadni, vagy mondani az egésszel valami nagyon érvényeset, nagyon szívhez szólót. Ehelyett viszont olyan az Én vagyok a Vihar, mintha valami rendkívül jószándékú, de egyben rendkívül szerencsétlen hibrid lenne: tanmeseként azért nem működik, mert a témájáról nincsenek igazán erős állításai, sőt, a sztori végét kimondottan megúszósan maszatolja el. Egyedi emberi történetként pedig azért nem működik, mert meg sem próbál igazán életszerű lenni, az összes karaktere és helyzete sztereotip klisékből építkezik — mint egy tanmesében.

voxmeter050

97 perc, olasz

Reviewed by Echte on 26 December 2018

Szólj hozzá!