Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 8 + 7    

A password will be emailed to you.

climax01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 3.0/5 (1 vote cast)

Eksztázis

2019.04.11. (Climax) Táncosok gyűlnek össze egy erdő közepén lévő, bezárt iskolaépületben, hogy eltáncolják az utolsó táncukat. Az egész éjjel tartó buli hallucinogén rémálomba fordul, amikor rájönnek, hogy a szangriájukba valaki LSD-t tett. Hamarosan képtelenek lesznek ellenállni a bennük lévő neurózisoknak és pszichózisoknak, bódult hipnózisukat pedig tovább fokozza a zene elektronikus ritmusa. A drog mindenkiből mást hív elő: míg egyesek a paradicsomban érzik magukat, mások a poklot járják meg. Gaspar Noé napjaink egyik legmegosztóbb francia szerzői filmese, aki olyan tabudöntögető, botrányfilmeket készített, mint az Egy mindenki ellen, a Visszafordíthatatlan, az Enter the Void, és a Szerelem. Az Eksztázis világpremierje a világ legrangosabb filmfesztiválján, Cannes-ban volt. A film a Rendezők Kéthete szekcióban szerepelt, ahol a Nemzetközi Artmozi Szövetség CICAE-díját nyerte el. A kritikusok szerint az Eksztázis a cannes-i program egyik legjobb filmje volt. A film bejárta a világ filmfesztiváljait, s mások mellett a rangos katalán Sitges filmfesztiválon nyerte el a legjobb film díját. A Franciaországban dolgozó külföldi kritikusok két kategóriában (legjobb rendező, operatőr) jelölték az Eksztázist a Lumiere-díjra. Az Eksztázis főszerepét játszó Sofia Boutella olyan nemzetközi blockbusterekben szerepelt, mint A múmia, a Star Trek: Mindenen túl, a Kingsman: A titkos szolgálat, vagy az Atomszőke.

KRITIKA

Gaspar Noé a tánc nyelvére lefordított rémálmaiba kalauzolja a nézőket.

Arányi Zsuzsanna

climax01Franciaországban járunk 1996 telén. Egy régimódi tévé képernyőjéről vonzó, fiatal, ambiciózus táncosok beszélnek hozzánk, felvételi beszélgetéseikből kapunk ízelítőt: mind egy nagynevű koreográfus új előadásához szeretnének csatlakozni. A tévé két oldalán olyan, Noé számára inspirációként szolgáló művek sorakoznak, mint az Andalúziai kutya, az eredeti Sóhajok, vagy a Salo, avagy Szodoma 120 napja, illetve a könyvek közül csak a legismertebbet említve ott van Kafka Az átváltozása, de a román filozófus, Emil Cioran nevére is felkaphatjuk a fejünket, aki nem épp hurráoptimista nézeteiről volt híres, többek között a jelen emberét mélyen dekadensnek tekintette. A következő blokkban a táncosok összegyűlnek abban a valószínűsíthetően isten háta mögötti épületben, ami helyet ad a közös munkának. Az egyik ártalmatlan iszogatós-táncolós este aztán zsigeri borzalommá alakul – egyikük valamilyen durva droggal turbózta fel a Sangriát.
A nyitó, nagyjából tízperces, egysnittes szcéna elképesztően magával ragadó, Benoît Debie kamerája maga is részévé válik az előadásnak, és hol légiesen kering a szobában, hol a megfelelő szögben cövekel le egy darabig a tökéletes hatás érdekében. Ugyan látszik, hogy ez volt az egyetlen valódi koreográfiával bíró táncjelenet, és a film további részében a szereplők improvizálták mozdulataikat, ez nem jelenti azt, hogy később ne fejeznék ki ugyanilyen remekül magukat a mozgás nyelvén. Az egyetlen színészi tapasztalattal bíró szereplő egyébként Sofia Boutella (a Kingsman – A titkos szolgálat pengelábú amazonja, a Start Trek climax02- Mindenen túl Jaylah-ja és A múmia címszereplője) volt, ennek ellenére a hihetetlenül tehetséges táncosok egytől-egyig kiválóan alakítják táncmozdulatokból felépített perszónáikat. Állítólag egy mindössze ötoldalas vázlatot kaptak, a párbeszédeket nekik kellett rögtönözniük, akárcsak a rituálékat végző, megszállt embereket idéző pózokat és mozdulatokat. A szórakoztató, helyenként cirkuszi látványosságnak is beillő koreográfiából aztán kibomlik a vegytiszta őrület, majd szereplőinkkel szállunk alá a purgatóriumba. A film groteszkségében is mindvégig valahol gyönyörű marad, és fogva tartja a tekintetet. A fantasztikus operatőri munkának köszönhetően olyan érzésünk van, mintha a kamera testetlen gonoszként tekeregne folyamatosan a szereplők között, hogy aztán a feje tetejére állítsa a világot. Az élet illékonysága, a lét őrülete, a szociális kapcsolatok olykor nevetséges dinamikája, korcs ideák, kollektív bűntudat, a magasztos gondolatok tünékenysége – ezekkel a témákkal is eljátszik kicsit az Eksztázis, mialatt kihozza figuráiból a fékevesztett, szexualitástól és agressziótól vezérelt, ön- és közveszélyes, vagy épp nagyon sebezhető állatot. Mindeközben sokszor nagyon is játékos és humoros, sőt, kedves momentumok is akadnak.
Egy biztos, ez a film vagy halálra idegesít, vagy berágja magát a bőröd alá, a vörös és zöld fények pedig a szemhéjad alatt lüktetnek tovább az eszelős zenére. A modern tánc szerelmeseinek kihagyhatatlan ez az emberi testet egyszerre nyomorba döntő és hozzá ódát zengő lázálomszerű, magába szippantó vízió.

voxmeter085

97 perc, francia-belga

Eksztázis, 3.0 out of 5 based on 1 rating
Reviewed by Echte on 10 April 2019

Szólj hozzá!