Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 9 + 9    

A password will be emailed to you.

nocturama01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

Eközben Párizsban

2017.03.16. (Nocturama) Néhány párizsi fiatal megelégeli azt a társadalmat, amelyben élnek. A különböző társadalmi és szociális hátterű fiatalok közös tervet eszelnek ki: bombát szeretnének robbantani a metropoliszban. A bombatámadás előtti estét közösen töltik el, menedéket találva egy bevásárlóközpontban. A közösen eltöltött éjszaka során kezdetét veszi végzetes tervük megvalósítása…

KRITIKA

Bertrand Bonello új filmje egy diptichon: két film egyben, amelyet a formaiság tart egyben. Ez tulajdonképpen rendezői bravúr, és ünnepelhetnénk is, ha nem lennének morális problémák az alkotással.

Csákvári Géza

nocturama01Vágjunk bele a közepébe: az Eközben Párizsban ifjú terroristákról szól. Amikor Bertrand Bonello leforgatta, még nem történetek meg az európai nagyvárosok terrorcselekményei. Így valamilyen szinten érthető a rendező „játékos” közelítése a témához. A film első szegmensében – amely radikálisan különbözik a másodiktól – fiatalokat látunk, akik nagyon szervezkednek. Utaznak a metrón, rejtett pillantásokkal jeleznek egymásnak, csomagokat helyeznek el. Az időkezelése Bonellónak nagyon hasonlít Gus Van Sant technikájára az Elefántból, csak éppen ő sokkal gyorsabb tempót diktál. Jelentéktelennek tűnő flashbackek is beugranak néha, de ezek csak helyzetjelentések, nem igazán szolgálnak semmiféle magyarázattal, hogy mi köti össze ezeket a szervezkedő hipsztereket.
Ha nem lenne épp a közelmúltban felfutása a terrorista akcióknak, még azt is mondanám, hogy izgalmas az egész, de jelen esetben nehezen tudom elfogadni a Sant-féle alkotói filozófiát, hogy egyszer csak robban a tragédia. A pózolások, a trendi stílus ráadásul kvázi vonzónak mutatja be a „szervezeti egységet”, miközben a valóság már jóval drámaibb ennél a mozgóképes mendemondánál. A tizedik percben sejtjük, hogy mire megy ki a játék, később ki is derül: a fiatalok felrobbantottak egy kormányépületet, egy irodát és lángba borították Jeanne d’Arc szobrát. A csapat, mint aki jól végezte dolgát, visszavonul egy elhagyott bevásárlóközpontba. Itt kezdődik el a „másik” film, amely leginkább egy Romero parafrázis, csak épp „hőseink” a zombik. A tökéletes plázakörnyezet túlságosan tökéletes világában merülnek el terroristáink: nocturama02ruhákat próbálnak fel, zenét hallgatnak, és várják a sorsukat – legalább a film végkifejlete tartogat némi feszültséget. Nagyon érdekes, ahogy Bonello (ki)használja a teret, mintha csak tényleg azon élvezkedne, hogyan tud profibb beállításokkal fokozni a kompozíción. Ahelyett, hogy motivációkról mesélne.
A terroristákról pedig tényleg nem derül ki semmi. Nem tudni, hogy miért radikalizálódtak (bár abban sem lehetünk biztosak, hogy egyáltalán radikalizálódtak), szimplán haragszanak a világra, nem találják a helyüket. Mivel egyértelmű fikcióval van dolgunk, el lehet gondolkozni azon, hogy mi volt ezzel Bonellónak a mondanivalója: vajon tényleg azt állítja, hogy a coolság elvezethet oda, hogy embereket ölünk, és eközben formalista bravúrként eljátszadozott a képekkel. Esetleg azt állítja, hogy annyira tét nélküli az élete manapság a fiataloknak, hogy frusztrációjukban tesznek valamit? A helyzet nem egyértelmű, ez teszi Bonello amúgy nem kicsit kiszámítható művét némileg izgalmassá (aki egyébként állítja, hogy a filmnek semmi köze a közelmúlt eseményeihez). Aki viszont morális értékítéletet várna egy olyan műtől, amely terroristákat mutat a teljes játékidejében, az csalódni fog. Teszem hozzá: talán joggal.

voxmeter070A végső százalék a VOX írói által adott százalékok átlaga!

130 perc, francia-német-belga

 

Reviewed by Echte on 15 March 2017

Szólj hozzá!