Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 7 + 10    

A password will be emailed to you.

egylelegzetnyire01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

Egy lélegzetnyire

2018.05.10. (Dans la brume) Párizst hatalmas földrengés rázza meg, ami után mérgező gázok törnek elő a föld alól. Az életben maradtak az épületek legfelső szintjein keresnek menedéket. Elvágva a külvilágtól, áram, víz és élelmiszer nélkül egy házaspár megpróbálja túlélni a katasztrófát és megmenteni lányukat, aki pár szinttel lejjebb ragadt, mivel egy betegség miatt születésétől fogva egy burokban él. Ahogy az idő telik, világossá válik, hogy nem fog senki a segítségükre jönni, így ha túl akarják élni, ki kell jutniuk a rejtélyes ködből…

KRITIKA

A franciák sok zsánerben otthon vannak, de a katasztrófafilm biztosan nem hazai pálya a számukra. Daniel Roby filmje inkább tűnik a hollywoodi tesófilmek másolatának, mint friss, újító szándékú, európai válasznak az amerikaiak dominanciájára.

Tóth Csaba

egylelegzetnyire01Ha egy film Párizsban játszódik, rögtön lesz benne valami franciás, és ez még akkor is igaz, ha a rendező szándékosan kerüli az ikonikus párizsi terek és épületek (az egy szem Sacré Coeur jelent csak kivételt) képeit. Ahogy azt a műfajtól megszokhattuk, az Egy lélegzetnyire főszereplője is egy család, őket ismerhetjük meg a film első perceiben, mielőtt beütne a krach. Apu (Romain Duris) épp hazatér egy külföldi repülőútról, anyu (Olga Kurylenko) pedig otthonról dolgozva vigyáz egy szem kamasz lányukra (Fantine Harduin), aki ritka betegségben szenved: gyakorlatilag egy szobányi méretű tartályban él, és csak a gépek által szűrt levegő jó neki, a kintitől néhány percen belül elhalálozna. Az ilyen tinilányokról mostanság inkább romantikus drámákat szokás forgatni, de mint már említettem, az Egy lélegzetnyire egy katasztrófafilm, ezért nem kell sokat várnunk rá, hogy bekövetkezzen a baj. A dolog először földrengésként indul, majd hirtelen sűrű ködre emlékeztető gázfelhő tör fel a talajból. Aki szippant belőle, cseszheti: a mérges gáz percek alatt kivégzi Párizs lakosságának nagy részét. Az egyetlen menekülési lehetőség, ha elég magasra tudunk menni, ugyanis a gáz megtelepsegylelegzetnyire02zik odalent, néhány emeletnyi magasságban. Pontosan ezt teszi Mathieu és Anna is, akik a felső emeleti nyugdíjas szomszéd párnál találnak ideiglenes menedéket, csakhogy a lányukat kénytelenek odalent hagyni a lélegeztető szobájában, amiben időnként nem ártana aksikat cserélni.
Daniel Roby látványvilágban nem próbálja felvenni a harcot a hollywoodi konkurenciával, mert akkora büdzsékkel szemben úgyis csak alulmaradni lehet, ezért a család drámáját helyezi a filmje fókuszába. A játékidő nagy részében a házban és közvetlen környékén maradunk, a sűrű gáz/köd odakint pedig úgyis jótékonyan leplezi, hogy ez nem egy magas költségvetésű mozi. Bár Romain Duris és Olga Kurylenko is odateszi magát, a gond az, hogy elfelejtettek számukra karaktereket írni. Ők apu és anyu, akik iszonyatosan féltik a kislányukat, mindent megtennének a biztonságáért, és… és ennyi. Roby érezhetően küzd azzal, hogy a film jól működő alaphelyzetét megtöltse tartalommal, és hiába alig másfél órás a film, valódi konfliktusok, jól kidolgozott helyzetek helyett többször éreztem azt, hogy töltelékjeleneteket látok. Amikor a ködből előjőve egy megvadult kutya kezdi üldözni hőseinket, érezni, hogy a szcéna csak azért került oda, mert a tankönyv szerint jönnie kellett egy akciójelenetnek. Pedig Roby tud feszültséget teremteni, sőt, még akciót rendezni is, de annyira kevés karaktert/drámát/fordulatot/történetet kapott a három (!!!) forgatókönyvírójától, hogy azzal nem lehet csodát tenni.

voxmeter065

89 perc, francia-kanadai

Reviewed by Echte on 09 May 2018

Szólj hozzá!