Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 12 + 12    

A password will be emailed to you.

afantasticwoman01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

Egy fantasztikus nő

2018.06.07. (Una Mujer Fantástica) Marina pincérnőként dolgozik és tehetséges énekesnő. Szerelmével, a 20 évvel idősebb Orlandoval a jövőt tervezik. Egyik éjjel, épp miután megünnepelték Marina születésnapját, Orlando rosszul lesz. Marina azonnal kórházba viszi, de a férfit már nem lehet megmenteni. Marina gyanakvó tekintetek kereszttüzébe kerül. Orlando volt felesége megtiltja, hogy elmenjen a temetésre, fia pedig megfenyegeti, hogy kidobja a lakásból, ahol együtt éltek. Marina transzneműsége Orlando családja szemében aberráció. Fájdalmas harcot kell vívnia – mint egész eddigi életében -, hogy önmaga maradhasson: erős, egyenes jellemű, fantasztikus nő. A chilei Sebastián Lelio (Gloria, A rabbi meg a lánya) szerelmi drámája elnyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat. Az Egy fantasztikus nő kísérőfilmje Kis Hajni diák Oscar-díjra jelölt Szép alak című 15 perces rövidfilmje.

OSCAR-DÍJ 2018
(Legjobb idegen nyelvű film)

KRITIKA

Igen, ez az a film, ami hazavitte az Oscart Enyedi Ildikóék elől, mégsem lehet haragudni rá, mert épp olyan fantasztikus, mint az a különleges, szívós és rejtélyes nő, akiről mesél.

Soós Tamás

afantasticwoman01Filmeket versenyeztetni egymással merőben céltalan időtöltés, de hát az Oscar már csak olyan, hogy valakinek nyernie kell, a döntésben pedig a minőség mellett a lobbi, vagy épp az amerikai közhangulat is legalább akkora súllyal esik latba. Az Egy fantasztikus nő pedig jókor volt még jobb helyen, és akkor robbant be a tengerentúlon, amikor a transzneműség központi téma lett Amerikában. Nem véletlen, hogy a zászlójukra meg a címlapjukra tűzték mozgalmak és újságok a filmet, és rengeteget beszéltek róla, valamint főszereplőjéről, Daniela Vegáról, aki az első transznemű ember lett az Oscar történetében, aki díjat adhatott át a gálán. Ám ezzel együtt sem érzem úgy, hogy az Egy fantasztikus nő „fontos” film lenne: nem állít semmi újat vagy eredetit arról, milyen nehézségekkel néznek szembe a transznemű emberek, és a stílusa, a képi világa sem újító – sokkal inkább időtlen. De épp ezért lehet fontos film az Egy fantasztikus nő nekünk, nézőknek: mert a chilei születésű rendező, Sebastián Lelio nem egy ügyet akart felkarolni, csak csendben, méltósággal mesélni egy valóban különleges nőről és a gyászáról, miután egyedül marad, amikor meghal idősödő szeretője. Egyedül, szemben a hatóságok és a család haragjával, előítéleteivel és gyanúsításaival szemben. És akkor túl kell élnie valahogy. Nem verik agyon, nem vetik börtönbe, és nem kötnek bele lépten-nyomon az utcán. Nem: az Egy fantasztikus nő épp attól facsarja össze a szívünket, afantasticwoman02hogy azt mutatja meg, az ártatlannak tűnő kérdések, a tudatlanságból fakadó beszólások is mennyire sértőek tudnak lenni. Ha következetesen a férfi nevén hívják a rendőrök, mert Chilében nem ismerik el a transzneműséget, ha röhejes csodabogárként vagy bűnözőként kezelik az orvosok, a rokonok pedig ha tehetnék, még az emlékét is eltörölnék, és nem engedik neki, hogy elbúcsúzzon az élettársától, és megélje a gyászát. Lelio pedig olyan elegánsan és igen, érzelmesen filmezi az alapvető emberi jogaiért küzdő Marinát, ami Hitchcockot juttathatja eszünkbe, és a sejtelmes Szédülést: ahol kell, ott húsbavágóan valódi, máskor meg finoman elemelt, mert így nyerhetünk bepillantást az érzelmeit amúgy is befelé élő, de a gyász és a társadalom által elhallgattatott nő életébe. Titokzatos, vibráló világ bontakozik ki a szemünk előtt, ahol Marinát a halott szerelme szelleme kísérti, ő pedig olyan táncban éli ki a bánatát, amit akár Michael Jackson is koreografálhatott volna. Daniela Vega pedig tényleg a vászonra született: nem azért, mert olyan széles a színészi eszköztára, hanem mert hihetetlenül izgalmas nézni az arcát, amin ott van az egész története, és közben figyelni, hogy ki mit lát benne: a férfit vagy a nőt, a szörnyet vagy az embert. Szoborszerű, de folyamatosan változó arcán végigzongorázza a gyász, a kitaszítottság, a dac, a szeretet és az elfogadás hihetetlenül komplex, de végeredményben pofonegyszerű érzéseit, hogy a végén tényleg egy fantasztikus nőt állítson elénk a maga pőre fájdalmában és mélyről feltörő empátiájában.

voxmeter085

100 perc, chilei-spanyol-német-amerikai

Reviewed by Echte on 06 June 2018

Szólj hozzá!