2017.10.26. (L’amant double) A fiatal Chloé pszichológushoz jár, s egy idÅ‘ után vonzódni kezd a kedves és megnyerÅ‘ férfihoz. Miután a vonzalom kölcsönössé válik, a lány és a férfi egymásba szeret, majd néhány hónap elteltével összeköltöznek. Chloé azonban hamarosan rájön, hogy a szeretÅ‘je titkol elÅ‘le valamit, ami összefüggésben van a személyazonosságával. Lassan kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik…
KRITIKA
François Ozont legutóbb épp azért dicsértük, mert a Frantzban egy visszafogott, a sokkolással nem törődő oldalát mutatta meg nekünk. Most kiderült: csak azért fogta vissza magát, hogy aztán minden eddiginél keményebb sokkterápiát vigyen be nekünk.
Tóth Csaba
A Dupla szeretÅ‘ben az a jó, hogy egy percig sem próbál másnak látszani, mint ami. Joyce Carol Oates regényét alapul véve és meglehetÅ‘sen szabadon kezelve Ozon ezúttal trashben utazik, és egyszerre inspirálódik a kilencvenes évek erotikus thrillereibÅ‘l, és persze az olyan rendezÅ‘ktÅ‘l, mint Brian De Palma, David Cronenberg, valamint a műfajban az Elemi ösztön miatt megkerülhetetlen Paul Verhoeven. A Dupla szeretÅ‘ben Ozon azonban nemcsak hÃres rendezÅ‘kollégáira kacsint rá, hanem a saját múltját, a karrierje korai szakaszát is megidézi, és ebbÅ‘l a mixbÅ‘l egy nagyon perverz, nagyon játékos, a nézÅ‘vel összekacsintó vad menet jön létre. Egy jobb világban valami ilyesminek kellett volna kisülnie A szürke ötven árnyalatából. (Persze egy igazán jó világban azoknak a filmeknek nem szabadott volna megszületniük…) A nyitókép kapásból egy vagina belseje, szóval Ozon rögtön jelzi nekünk, mire számÃthatunk. Polgárpukkasztásra, ponyvára, cinizmusra és kedvesen franciás perverzióra. Chloénak fáj a hasa. Nem kicsit, nagyon. Mivel orvosi okát nem találják a fájdalmaknak, a kissé önbizalom-hiányos lánynak azt javasolják, forduljon pszichológushoz. Paul személyében egy jóképű, profi szakemberhez kerül, és a rendezÅ‘ ügyes vizuális trükkökkel érzékelteti, ahogy a páciens és a doktor lassacskán olyan közel kerül egymáshoz, hogy
Paulnak azt kell mondania: Chloé nem lehet tovább a páciense, mert már érzései vannak iránta. Mivel egy francia filmrÅ‘l van szó, nem az történik, hogy Chloé kifizeti az utolsó terápiát, aztán szépen hazakullog, hanem Å‘k ketten összejönnek, és egy párt alkotva élnek tovább, a lány hasfájása pedig mintha sosem létezett volna. Aztán egy nap a buszról meglátja párját egy másik nÅ‘ társaságában, de amikor otthon számon kéri, nem kap magyarázatot. Hamarosan kiderül: Paulnak van egy ikertestvére, Louis, aki történetesen maga is pszichológusként dolgozik, és a két férfi nincs beszélÅ‘ viszonyban egymással. Chloé hasfájása visszatér, összekavar Louiszal, a film pedig ezután úgy tobzódik a vadabbnál vadabb csavarokban, mintha nem lenne holnap. Néha nem egészen világos, hogy a valóságban, egy fantáziában vagy egy álomban járunk, és a logika ugyan nem épp Ozon filmjének erÅ‘ssége, a történetmesélés mégis olyan erÅ‘s és határozott, hogy a bakikat könnyen megbocsátjuk neki. A Fiatal és gyönyörűben feltűnÅ‘ Marine Vacth ugyan nem egy sokoldalú szÃnésznÅ‘, de Ozon tudja, hol vannak a határai, és ezeken belül ügyesen használja, mÃg Jérémie Renier egészen meggyÅ‘zÅ‘ tud lenni a kettÅ‘s szerepben. Ügyes, provokatÃv és a szexjeleneteiben bátor mozi a Dupla szeretÅ‘, amit bájos B-filmként kezelve nem érhet minket csalódás.
107 perc, francia-belga