Dupla szerető

• Release Date: 2017. október 26.
• Genre: dráma, romantikus, thriller
• Director: Francois Ozon
• Screenwriter: Francois Ozon, Philippe Piazzo
• Studio: Vertigo Média Kft.
• Starring: Dominique Reymond, Jacqueline Bisset, Jérémie Renier, Marine Vacth, Myriam Boyer

2017.10.26. (L’amant double) A fiatal Chloé pszichológushoz jár, s egy idÅ‘ után vonzódni kezd a kedves és megnyerÅ‘ férfihoz. Miután a vonzalom kölcsönössé válik, a lány és a férfi egymásba szeret, majd néhány hónap elteltével összeköltöznek. Chloé azonban hamarosan rájön, hogy a szeretÅ‘je titkol elÅ‘le valamit, ami összefüggésben van a személyazonosságával. Lassan kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik…

KRITIKA

François Ozont legutóbb épp azért dicsértük, mert a Frantzban egy visszafogott, a sokkolással nem törődő oldalát mutatta meg nekünk. Most kiderült: csak azért fogta vissza magát, hogy aztán minden eddiginél keményebb sokkterápiát vigyen be nekünk.

Tóth Csaba

A Dupla szeretőben az a jó, hogy egy percig sem próbál másnak látszani, mint ami. Joyce Carol Oates regényét alapul véve és meglehetősen szabadon kezelve Ozon ezúttal trashben utazik, és egyszerre inspirálódik a kilencvenes évek erotikus thrillereiből, és persze az olyan rendezőktől, mint Brian De Palma, David Cronenberg, valamint a műfajban az Elemi ösztön miatt megkerülhetetlen Paul Verhoeven. A Dupla szeretőben Ozon azonban nemcsak híres rendezőkollégáira kacsint rá, hanem a saját múltját, a karrierje korai szakaszát is megidézi, és ebből a mixből egy nagyon perverz, nagyon játékos, a nézővel összekacsintó vad menet jön létre. Egy jobb világban valami ilyesminek kellett volna kisülnie A szürke ötven árnyalatából. (Persze egy igazán jó világban azoknak a filmeknek nem szabadott volna megszületniük…) A nyitókép kapásból egy vagina belseje, szóval Ozon rögtön jelzi nekünk, mire számíthatunk. Polgárpukkasztásra, ponyvára, cinizmusra és kedvesen franciás perverzióra. Chloénak fáj a hasa. Nem kicsit, nagyon. Mivel orvosi okát nem találják a fájdalmaknak, a kissé önbizalom-hiányos lánynak azt javasolják, forduljon pszichológushoz. Paul személyében egy jóképű, profi szakemberhez kerül, és a rendező ügyes vizuális trükkökkel érzékelteti, ahogy a páciens és a doktor lassacskán olyan közel kerül egymáshoz, hogy Paulnak azt kell mondania: Chloé nem lehet tovább a páciense, mert már érzései vannak iránta. Mivel egy francia filmről van szó, nem az történik, hogy Chloé kifizeti az utolsó terápiát, aztán szépen hazakullog, hanem ők ketten összejönnek, és egy párt alkotva élnek tovább, a lány hasfájása pedig mintha sosem létezett volna. Aztán egy nap a buszról meglátja párját egy másik nő társaságában, de amikor otthon számon kéri, nem kap magyarázatot. Hamarosan kiderül: Paulnak van egy ikertestvére, Louis, aki történetesen maga is pszichológusként dolgozik, és a két férfi nincs beszélő viszonyban egymással. Chloé hasfájása visszatér, összekavar Louiszal, a film pedig ezután úgy tobzódik a vadabbnál vadabb csavarokban, mintha nem lenne holnap. Néha nem egészen világos, hogy a valóságban, egy fantáziában vagy egy álomban járunk, és a logika ugyan nem épp Ozon filmjének erőssége, a történetmesélés mégis olyan erős és határozott, hogy a bakikat könnyen megbocsátjuk neki. A Fiatal és gyönyörűben feltűnő Marine Vacth ugyan nem egy sokoldalú színésznő, de Ozon tudja, hol vannak a határai, és ezeken belül ügyesen használja, míg Jérémie Renier egészen meggyőző tud lenni a kettős szerepben. Ügyes, provokatív és a szexjeleneteiben bátor mozi a Dupla szerető, amit bájos B-filmként kezelve nem érhet minket csalódás.

107 perc, francia-belga