Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 10 + 9    

A password will be emailed to you.

dogman01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

Dogman: Kutyák királya

2019.01.24. (Dogman) Marcello szerény, visszahúzódó jellem. Egyszerű életet él Róma külvárosában, csendes hétköznapjait kutyakozmetikájának üzemeltetése tölti ki. Boldog embernek vallja magát, akit mindenki szeret. Van egy bájos lánya, akinek igyekszik mindent megadni, még akkor is, ha ezért kétes ügyletekbe kell időnként keverednie. Egy napon Simone, a helyi gengszter komoly szerepet szán Mercellonak egy nagyobb lopás előkészítésében, és bár Ő ellenkezik, végül kénytelen igent mondani a férfinak. Ez a döntés azonban az egész életét megváltoztatja.

KRITIKA

Egy szerencsétlen pudli és egy vérengző pitbull kényszerű barátságának szomorú története.

Villányi Dániel

dogman01Szép gazdag hagyománya van a filmtörténelemben a kisember és a bűn váratlan találkozásának, az olasz mozi meg aztán pláne bővelkedik az olyan esetekben, ahol szétrobbantja a hétköznapok átlagpolgárának békés, tartózkodó életét egy teljesen más szabályok szerint működő, sötét világgal történő érintkezés. A legtöbbször tragikus következményekkel, és a legtöbbször persze ez a sötét világ Itáliában a maffiát jelenti. A Dogmanben nincs szervezett bűnözés, vagy épp csak megjelenik a háttérben utalásszinten, a film története ennél is egyszerűbb, szűkebb. Van helyette egy erőszakos exbokszoló, aki mindenféle illegális bizniszekben utazik, és aki a kokainfüggősége miatt fokozatosan rászáll a jövedelmét egy kis alkalmi kólaárulással kiegészítő, jószándékú és nemet mondani képtelen „barátjára”, egy kutyakozmetikusra. Utóbbi már-már burleszkfilmbe illően valószerűtlen figura, és ez egyszerre a Dogman legnagyobb erőssége és gyengéje is. Lehetőséget ad egyfelől a főszereplő Marcello Fonténak egy egészen különleges alakításra, amiért a színész díjak sokaságát söpörte már be megérdemelten, többek között Cannes-ban és az Európa Filmdíjak átadóján is. Másrészt viszont gyengíti magát a történetet: eltávolítja tőlünk azzal, hogy egy olyan szinten tutyimutyi, szerencsétlen, a nagy nehezen megszülető kiállásaiban is teljesen butácska módon viselkedő főhőssel viszi végig a történetet, akivel lehetelen dogman02azonosulni. Ha pedig már rögtön az elejétől azt érezzük, hogy simán elkerülhetett volna minden fejére zúduló bajt, majd később is számos lehetősége lehetne rá, abból nehezen születik átérezhető drámai határhelyzet, a mi gyomrunkat nem szorítja össze semmi a nézőtéren — pedig a film nagyon arra épít a végén, hogy már ott tartunk. A jó hír az, hogy ettől függetlenül is rengeteg értéke van Matteo Garrone (Gomorra, Szörnyek és szerelmek) filmjének, nem véletlenül lett Olaszország hivatalos idei Oscar-nevezettje sem. A már említett egyik főszereplő mellett a másik, Edoardo Pesce is félelmetesen jó az agresszív harcikutyákra emlékeztető, állandóan robbanásra kész rosszfiú szerepében. A film ügyesen használja a szimbólumait is, nem véletlenül loptunk tőle mi is ennyi kutyás szóképet a kritikába. A képi világában pedig könnyű elmerülni: eleve egy olyan kisvárosban játszódik, ami valahogy egyszerre lepukkant és gyönyörű, egyszerre nagyon behatárolt terekkel rendelkezik, és közben nyitott a tenger felé, ebből pedig Garrone és az operatőre valami egyszerre naturalista és lírai esztétikai minőséget hoznak létre, ezzel meghatározva a film hangulatát is. Mert ugyan a sztoriból adódó drámai erő nem tud megszületni, de helyette létrejön egyfajta szép, szemlélődő szomorúság, és az sem kevés.

voxmeter070

103 perc, olasz-francia

Reviewed by Echte on 23 January 2019

Szólj hozzá!