2011.10.20. (Dolphin Tale) A film egy különleges barátság igaz történetét idézi fel. Winter, a delfinborjú belegabalyodik egy mélytengeri csapdába, amit a halászok rákoknak szántak. Az életét egy parton bóklászó kisfiú menti meg – de az uszonyán a kiérkezÅ‘ orvosok sem tudnak segÃteni: a közeli állatkórház medencéjében amputálni kell a létfontosságú végtagot.
MegmentÅ‘je azonban nem feledkezik meg róla. Kettejük között Å‘szinte kapcsolat alakul ki, és a fiú mindent elkövet, mindenkit mozgósÃt, hogy valóra válhasson terve: meggyÅ‘z egy háborús sérülteket kezelÅ‘ orvost, készÃtsen műuszonyt a delfinnek, és egyre szaporodó segÃtÅ‘ivel együtt visszavezeti Wintert az egészséges életbe.
A film története megtörtént eseményeken alapul. Winter, a delfin, aki saját magát alakÃtja a moziváltozatban egész Amerikában a bátorság, az erÅ‘ és remény szimbóluma lett a fogyatékkal élÅ‘k és az egészségesek számára egyaránt.
KRITIKA
Tóth Csaba
A SzabadÃtsátok ki Willyt! széria vége óta komoly hiány mutatkozott a gyerek/bálna, netán gyerek/delfin kombót felvonultató filmekbÅ‘l, és eme fájó hiányosság csillapÃtására most egyenesen 3D-ben raktak össze nekünk egy megható családi kalandfilmet, ráadásul igaz történet alapján. Bónuszként Wintert, az igaz történet igazi fÅ‘hÅ‘sét maga Winter alakÃtja, ezáltal is erÅ‘sÃtve a hitelesség-faktort ebben az Ãzig-vérig giccses és régimódi gyerekfilmben. Ugyan a csonkolt uszonyát műuszonnyal helyettesÃtÅ‘ delfin sztorija végig kiszámÃtható és hatásvadász, a korrekt iparosi rendezés miatt az egész mégis működik. Persze csak annyira, mint egy délutáni matinéfilm a tévében: vasárnap délutánra elmegy. A problémát csak a 3D-s részek adják. Valahogy nem sikerült Å‘ket szervesen beilleszteni a történetbe, és a kiugró, viccesnek szánt rajzocskák inkább tűnnek gagyinak, mint látványosnak.
113 perc, amerikai