Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 7 + 11    

A password will be emailed to you.

thebeguiled01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

Csábítás

2017.09.07. (The Beguiled) Az amerikai polgárháború idején járunk. A fogságba esett, sebesült északi katonát a konföderációsok egy bentlakásos leányiskolában tartják bezárva. A fogoly megpróbálja belopni magát az ott élő magányos nők szívébe. A nők előbb egymás, majd a katona ellen fordulnak… Thomas Cullinan több síkon is izgalmas regénye ezúttal Sofia Coppola rendezésében kerül új megvilágításba, Colin Farrell, Elle Fanning, Nicole Kidman és Kirsten Dunst főszereplésével.

KRITIKA

Azon ugyan lehet vitatkozni, hogy mi szükség volt egy még ma is remekül működő film, az 1971-es A tizedes háreme remake-jére, de ha már megcsinálták, akkor örüljünk neki, hogy ilyen klassz mozi született belőle.

Tóth Csaba

thebeguiled01Ahogy ma mondani szokás, a Csábítás hivatalosan nem számít remake-nek, csak Thomas Cullinan regényét adaptálták újra. Sofía Coppola (aki a munkájáért Cannes-ban rendezői díjat kapott) az újabb változat létjogosultságát leginkább azzal indokolta, hogy ezúttal női szemszögből lesz előadva a történet. Tény, hogy az 1971-es film rendezője, Don Siegel egyike volt Hollywood klasszikus macsóinak, de ettől még ez a filmje nagyon is kiegyensúlyozott volt: egy percre sem állt a sztárja, Clint Eastwood oldalára a vele szemben lévő nőkkel szemben, szóval ilyen szempontból túl sok fogás nem maradt a történeten Coppola számára. Ennek ellenére nem állítható, hogy a rendező ne nyúlt volna hozzá az alapanyaghoz: a Csábítás lényegi elemeiben ugyanolyan maradt, ám részleteiben és hangulatában sokat változott.
Javában tart az amerikai polgárháború észak és dél között. McBurney tizedes megsebesül, és egy erdőben rejtőzik el, ahol egy gombát szedő kislány talál rá. Az ifjú hölgy egy Virginia állambeli lányiskola növendéke, egy helyé, ahol egy maréknyi nő és kislány rejtőzött el a háború borzalmai elől. Bár McBurney-re ellenségként tekintenek, győz az emberségük: megmentik, és házukba fogadják a sebesültet. Csakhogy az épületben csupa olyan nő/lány lakik, akik nagyon rég, vagy még sosem voltak férfival, McBurney tizedes ráadásul kifejezetten jóképű és jó dumájú fickó, aki pillanatokon belül az ujja köré csavarja a nőket/lányokat. Mindenki őrá vágyik, ő pedig mindenkire, csakhogy ebből a felállásból nem sülhet ki túl sok jó.
Sofía Coppola a színészválasztásnak mindig is mestere volt, ezúttal is kifogástalanul válogatott. Colin Farrell kevésbé erőszakosan és sokkal ügyesebb manipulátorként játssza McBurney szerepét, mint Clint Eastwood, és mondjuk ki: jobb színész is nála. Nicole Kidman tökéletes a kívül rideg páncélt viselő, belül viszont forrongó igazgatónő szerepében, a thebeguiled02Coppola-veterán Kirsten Dunst meggyőzően játssza a vénlányt, de a legjobb az egészben Elle Fanning, aki bámulatos és bájos humorral adja a magát ribancnak mutatni akaró szűzlányt. Túltolt flörtölései a film legviccesebb momentumai közé tartoznak. És ha már szellemesség: Coppola filmje sokkal könnyedebb hangvételű, mint a Siegel-féle változat, és pont ez jelenti a fő különbséget: nemcsak Farrell és a csajok/nők közeledését mutatja olykor sok humorral, hanem még a gyilkosan kegyetlen jeleneteiben is van annyi pajkos, gonosz összekacsintás a nézővel, hogy lehetetlen nem röhögni rajta. A nagy vacsorajelenet igazi aranybánya az éjfekete humor kedvelőinek.
A Csábítás nagyon feszes, nincs benne egy percnyi felesleg sem. Míg a Siegel-féle változat 105 perces volt, addig Coppola lazán megoldotta 93-ból, de ennek az volt az ára, hogy néhány izgalmas mellékzöngét le kellett nyesnie. Az eredeti változat egyik emlékezetes jelenete volt, amikor néhány déli katona is bekopogtat az iskolába azzal az ürüggyel, hogy megnézzék, jól vannak-e az ott élők, de valójában balhézni akarnak, és potya puncira vadásznak. Ez a jelenet azért volt fontos, mert megmutatta, hogy egy háborúban a civilek mindig áldozatok és potenciális prédái a fegyvereseknek, és akkor sem feltétlenül reménykedhetnek sok jóban, ha a saját oldalukhoz tartozó katonákkal találkoznak. Az új változatban a látogatás ugyan megtörténik, ám a zaklatás már nem, így ez a fontos üzenet kimarad a filmből. A másik, ennél lényegesebb probléma, hogy eredetileg a lányiskolában egy fekete rabszolga is dolgozott, ám Coppola az ő karakterét is kivágta, mondván, hogy a filmet sok fiatal thebeguiled03nő fogja látni, és nem akart nekik rossz példát mutatni. Csakhogy ez így puszta történelemhamisítás: a korszaknak igenis fontos jellemzője volt, hogy a déli államokban a fehér emberek fekete rabszolgákat tartottak: míg az olyan finom úrinők is, akiket a filmben láthatunk. Valószínűleg a rendező nem akart rabszolgatartókat jó színben feltüntetni, de ez a túltolt politikai korrektség szintén dühítő. Attól, hogy a korszakban játszódó filmekbe nem teszünk rabszolgákat, még nem tesszük meg nem történtté a dolgot, ráadásul észak és dél harcában a rabszolgaságról vallott nézeteknek komoly szerepe volt, amiről így ez a film elfelejtett beszélni.
Ahogy más Coppola filmekben, a külcsín itt is hibátlan. A rendező és operatőre, Philippe Le Sourd jól megkomponált képekben, festményszerű megjelenítésben gondolkodtak, ahol még az utolsó csipke a szereplők ruháján is ki lett találva. Átjön a levegőtlen, déli forróság atmoszférája: a filmet egyszerűen jó nézni. Le Sourd kamerája ügyesen lakja be a házat, ami egyszerre tűnik tágasnak és fojtogatónak (utóbbi főképp az 1.66:1-es képarány miatt) – a szereplők ugyanis a kinti világ eseményei miatt nem nagyon hagyhatják el azt. A tizedes háreménél nem lett jobb mozi az új változat, ám meglepetésre rosszabb sem. Megvannak a maga hibái, és feszült dráma/thrillerként ugyan alulmarad a Siegel-féle verzióval szemben, de éjfekete komédiaként nézve egyszerűen briliáns, és mocskosul szórakoztat.

voxmeter080

93 perc, amerikai

Reviewed by Echte on 06 September 2017

Szólj hozzá!