Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 5 + 9    

A password will be emailed to you.

atomicblonde01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 4.0/5 (4 votes cast)

Atomszőke

2017.07.27. (Atomic Blonde) Lorraine Broughtont (Charlize Theron), a brit titkosszolgálat gyöngyszemét, az MI6 szexi és vad kémistennőjét egy nem mindennapi feladattal bízzák meg: Berlinbe küldik, hogy szerezzen meg egy listát, amin titkosügynökök, köztük kettős ügynökök neve szerepel, és amire a KGB is feni a fogát.  A dögös hírszerző felveszi a kapcsolatot a helyi beépített ügynökkel, David Percivallal (James MacAvoy), akinek segítségével a profi informátornő egyre magabiztosabban veti bele magát a berlini titkosszolgálatok halálosan veszélyes útvesztőjébe. Ám közben egyikük sem tudja, kiben bízhat meg, és kinek is dolgozik valójában…

KRITIKA

Charlize Theron színészi karrierje nagyjából húsz éve indult, de még soha egyetlen rendező sem adott neki egy igazi, tőről metszett sztárszerepet. Csak a tehetségének köszönhető, hogy ennek ellenére is sztárrá vált, de ami késik, szerencsére nem múlik: Theront még sosem láthattuk annyira menőnek, mint az Atomszőke főszereplőjeként.

Tóth Csaba

A sztárszerephez Theron a legközelebb az Aeon atomicblonde01Flux című akció/sci-fiben állt, csakhogy ott egy pocsék filmet pakoltak köré. A Mad Max – A harag útjában a film már bivalyerős volt, ám azt a mozit főképp Tom Hardyval próbálták eladni a nézőknek. Az Atomszőke esetében már a címből érződik, hogy itt bizony a színésznő lesz a középpontban, és Charlize Theron rendesen meg is dolgozik a figyelmünkért. Olyan energiával akciózik, mint Matt Damon a Bourne-filmekben vagy Keanu Reeves a John Wick-mozikban, és nem véletlen, hogy pont ezt a két filmet és pont ezt a két szerepet hoztam fel. Egyrészt a John Wick hatása már csak azért is letagadhatatlan, mert az első rész egyik rendezője, David Leitch ült az Atomszőke direktori székében, másrészt a film leginkább a két franchise közös szerelemgyerekének tekinthető. Egy erősen akcióközpontú kémtörténet pereg a vásznon, amelynek akciószcénáiban ott van a Bourne-franchise intenzitása, és nem túlzás, hogy ezek a részek a Matt Damon-filmek álrealizmusát idézik, viszont azokkal szemben nem rángatóznak a kézikamerával, és a jelenetek nincsenek agyonvagdosva, hanem az akciók szépen követhetők a hosszú beállításokban. Pont mint a John Wickben és folytatásában, ám Wickkel ellentétben Theron nem számol le kisebb hadseregekkel, és nem tűnik szuperhősnek, csak egy iszonyatosan kemény csajnak, akit nem lehet megállítani, ha nagyon akar valamit.
Leitch filmje már a nyitányban megadja az alaphangot. Egy egészen brutális kivégzésnek lehetünk szemtanúi, ami rögtön azt üzeni, hogy ez a film joggal érdemelte ki a 18-as korhatárkarikát. Az alkotóknak eszükben sincs visszafogni magukat, ez itt bizony nem képregényfilmes látszaterőszak, hanem az a valódi, csontropogtatós, vérben úszós fajta, amit néha kifejezetten kényelmetlen nézni – mondtam már, hogy az Atomszőke egy képregény alapján készült? Aztán jön Charlize Theron, akit először annyira szétverve, hegek, lila foltok és monoklik tömkelegével kidekorálva láthatunk viszont, hogy legszívesebben azonnal hívnánk a bántalmazott nők segélyvonalát, ám nem érdemes különösebben aggódni érte: akik ezt csinálták vele, mind sokkal rosszabbul néznek ki nála. Azt már néhány perc után meg lehet állapítani, hogy az Atomszőke nem az élénk színek filmje. Késő ősz van, ráadásul Berlinben, ami ebben az időszakban hajlamos a barátságtalanabb, szürkébb arcát mutatni felénk. Ráadásul történelmi korszakot élünk: 1989 novembere van, a nagy atomicblonde03változások ideje, amikor Berlinben ledöntötték a falat, és bár ez is szerepet játszik a történet során, a film már az elején leszögezi, hogy a sztori nem erről szól. Akkor miről?
Az amerikaiak számára közel van a hidegháborús győzelem, amikor kiderül, hogy a keleten dolgozó nyugati kémek listája illetéktelen kezekbe került. Egyelőre még nincs a szovjeteknél, de ez csak idő kérdése, mivel olyan ember birtokába került, aki szeretné minél jobb áron értékesíteni a feketepiacon. Ha rossz kezekbe jut, a hidegháború további évekig folytatódhat, így nem kicsit a tét. Mivel a helyi terepen dolgozó embereikben nem bíznak maximálisan, a britek egy külsős ügynököt, Lorraine Broughtont (Charlize Theron) bízzák meg azzal, hogy szerezze vissza a listát a nagymenőnek számító David Percival ügynök (James McAvoy) segítségével. Talán így olvasva a történet izgalmasan hangzik, de el kell mondanom, hogy ez jelenti a film talán egyetlen gyenge pontját. Nem azért, mert annyira béna vagy kiszámítható lenne (nem az), hanem azért, mert az alkotók egyszerűen túlspilázzák a dolgot. Annyi csavart, fordulatot és átverést pakolnak az Atomszőke 115 perces játékidejébe, hogy eleinte csak kapkodjuk a fejünket, később azonban már csak megrántjuk a vállunk: igen, mindenki hazudik mindenkinek, és mindenki átver mindenkit. Nagy ügy. Így mire a film eljut a végső, nagynak szánt csavarjához, nézőként már egyáltalán nem kapjuk meg az ilyenkor szükséges „Hűha!” hatást, egyszerűen csak bambulunk ki tovább a fejünkből.
A film azonban minden más szinten remekül teljesít. Budapest veleszületett tehetséggel alakítja Berlint, és csak néha ismerhetünk rá, hogy a német főváros helyett a magyarban atomicblonde02vagyunk. Leitch leginkább akkor érzi elemében magát, amikor akciót rendezhet, ami a kaszkadőri és second unit directori múltja ismeretében nem is olyan meglepő. Az Atomszőke lövöldözéseinek és verekedéseinek mindig súlya van, és John Wickkel ellentétben Lorraine egy olyan főhősnő, akit nem gondolunk legyőzhetetlennek, ezért sokkal jobban lehet izgulni érte. Az akciójelenetek koreográfiái sosem a bombasztikusságot tartják szem előtt, hanem azt, hogy a szcénák sose süllyedjenek a szimpla lövöldözés/verekedés szintjére, és mindig legyen bennük néhány olyan meglepetés, ami végig izgalmassá teszi őket, legyen szó akár humorról, akár egy-két olyan tárgy harc közbeni használatáról, ami látszólag egyáltalán nem harcra való. Az Atomszőke ezekben a jeleneteiben él igazán, és persze akkor, amikor megszólal az eszméletlenül dögös, főképp a korabeli európai MTV választékára épülő, időutazással felérő soundtrackje. Leitch a zenéket olyan magabiztosan használja, hogy a film tőlük időnként szinte videoklippé változik, de sosem lesz a dolog teljesen öncélú, és eléri, hogy a moziból kijövet az egyik első dolgunk legyen a soundtrack beszerzése. Az Atomszőkében nincs semmi forradalmi, egyszerűen csak piszkosul menő úgy, ahogy van. Charlize Theron pedig gyakorlatilag erre a szerepre született. Egyike azon kevés nőknek, akinek tényleg el tudjuk hinni, hogy bármikor szarrá tud verni egy nála jóval nagyobb darab férfit, és még jól is áll neki.

voxmeter080

115 perc, amerikai

Atomszőke, 4.0 out of 5 based on 4 ratings
Reviewed by Echte on 26 July 2017

Szólj hozzá!