Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 1 + 6    

A password will be emailed to you.

theparty01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

A vendégek

2018.01.04. (The Party) Az elegáns londoni házban baráti társaság gyűlik össze, hogy ünnepeljen: Janetet, a háziasszonyt pár órája választották meg a brit árnyékkormány miniszterévé. Úgy tűnik azonban, hogy ma szinte minden jelenlevőnek van valami szenzációs bejelentenivalója, és a vendégek egyre kevésbé figyelnek Janet példa nélküli sikerére. Rejtélyes telefonhívások érkeznek, az egyik várva várt vendég távol marad, és egyszer csak előkerül egy pisztoly is…

KRITIKA

Cillian Murphy premier plánban szippantja előttünk a kokót, de ennél azért csípősebb szatírát várnánk egy veterán angol rendezőtől a Brexit korában.

Soós Tamás

theparty01Janetet (Kristin Scott Thomas) most választották meg egészségügyi miniszternek, a barátai, ismerősei pedig vacsorára gyűlnek össze nála, hogy megünnepeljék a kampányidőszak végét, és azt, hogy végre változások jöhetnek a politikában. Sorra kopogtatnak a vendégek: Bruno Ganz (ő volt Hitler A bukásban), aki egy bárgyún vigyorgó és ugyanolyan bárgyú közhelyeket pufogtató, ezoterikus német gyógyítót játszik és felesége (az isteni Patricia Clarkson) a cinikussá kövült amerikai szerepében, akit Ganz minden megmozdulása irritál. Cillian Murphy remegve, izzadva és egy pisztollyal jön az elegáns zakója zsebében, a mindig kedves, bájos nőket játszó Emily Mortimer és Cherry Jones pedig egy komoly korkülönbséggel bíró leszbikus párt formálnak meg. Tudjuk, ahol pisztoly van, az is el fog sülni, ahova vacsoravendéget várnak, ott pedig borulni fog az asztal. A vendégek régimódi dráma a Nem félünk a farkastól nyomvonalán: ezen az estén mindenkinek van bejelentenivalója, évek óta rejtegetett titka, bosszúvágya, felszínre törő gyűlölete vagy aggodalma, ami mérgezi a házasságát vagy a barátságát. A West Endre, netán a Broadwayre illő darabot író és rendező Sally Potter pedig rá is játszik erre az ódivatúságra, és fekete-fehérben fényképezteti a filmjét, ami a legjobb dolog, ami A vendégekkel történhetett, hiszen megvan a bája annak, ahogy Cillian Murphy premier plánban szippantja előttünk a kokót, mi pedig abban gyönyörködhetünk, hogyan torzul a feje körül a perspektíva, és milyen árnyalatok játszanak az arcán a monotheparty02króm képen. Az ilyen apró élvezetekre már csak azért is szükség van, mert az Orlando, A tangó lecke és az Igen rendezőjének most nem sikerült egy fajsúlyos filmet összehoznia. Az angol értelmiség önáltatásáról és képmutatásáról rántja le a leplet, de úgy, hogy az valószínűleg csak az angol értelmiséget fogja érdekelni. Legalábbis itt, Európa keleti felén nehéz együtt érezni a figurákkal. Erre időnk sincs, hiszen a film stáblistával együtt 70 perc, a rendező pedig túl hamar dob túl mély vízbe minket. Nem értjük, miért csesztetik egymást ezek az emberek, és az sem rázna meg, ha valamelyikük halálos beteg lenne, hiszen nem ismerjük őket, az életüket, a tragédiáikat. Potter pedig különben sem jut túl a sztereotípiákon egy óra alatt. Az lenne a nagy leleplezés, hogy bár a kampányban magabiztosnak mutatta magát a politikus, valójában nem tudja, mit csinál? Vagy hogy a barátnője kiábrándult a parlamenti politizálásból? Ennyi lenne a csípős kritika a Brexit korában? Egy kedves feministáé pedig az, hogy valójában erőszaktevőnek tart minden férfit? A logikában hívő professzoré, hogy a halál küszöbén Istenhez fordul? A színészi játék persze remek, és Patricia Clarksonnak minden jeges beszólása aranyat ér, de amikor elsütik a slusszpoént, nehéz nem arra gondolni, hogy most komolyan ezért volt ez a felhajtás? Technikai, színészi szempontból első osztályú film A vendégek, de egyszerűen kevés benne a puskapor, hogy nagyot szóljon.

voxmeter065

71 perc, brit

Reviewed by Echte on 03 January 2018

Szólj hozzá!