2017.01.19. (Hidden Figures) Az ötvenes évek vége: az Egyesült Államok elképesztő hajszával igyekszik legyőzni az űrversenyben Oroszországot. De már úgy tűnik, pénz, ész és elszántság mind kevés lehet… amikor találnak néhány kiaknázatlan, kihasználatlan lángeszet, akiket addig senkinek nem jutott eszébe használni. Hiszen többszörösen gyanúsak: nők és feketék. A három nő igazi emberi kompjúter: senki nem érti, hogyan képesek megcsinálni azokat a számításokat, amiket végeznek, de rakétasebességgel emelkednek a NASA ranglétráján, ott, ahol a kor legnagyobb tudósai dolgoznak. A cél: John Glennt feljuttatni az űrbe… és azután haza is hozni.
3 OSCAR-JELÖLÉS 2017
(Legjobb film; Legjobb női mellékszereplő: Octavia Spencer; Legjobb adaptált forgatókönyv)
KRITIKA
Ellenállhatatlanul felemelő és bájosan humoros film A számolás joga az űrkutatás egyik ritkán emlegetett fejezetéről.
Soós Tamás
Díjszezon van, a szívfacsarásé és az emberi jogoké hát a terep Hollywoodban. Elő lehet venni az igaz történeteket a polgárjogi mozgalomról meg a hidegháborús űrversenyről, vagy akár össze is kötni a kettőt: ha ez is, az is a lehetetlen legyőzéséről szól, akkor a legjobb a kétszeresen hátrányos helyzetű (fekete + nő) tudósokról mesélni, akik hozzájárultak ahhoz, hogy az emberiség a Holdra lépett. A számolás joga szerencsére nem a slágertémákat veszi elő, így nem kell századszorra is végignéznünk a Holdra-szállást, helyette az odáig vezető utat figyelhetjük, amíg az amerikaiak felküldték az első embert az űrbe, és beengedték az első feketéket maguk közé. Nyíltan vállalt szándékai (egyenjogúsági üzenet + szívtépés) alapján egy túlcukrozott, buta film is lehetne A számolás joga, de nem az, mert a maga műfajában okosan vonultat fel mindent, amiért az amerikai mozit szeretni lehet: a humort, a szívet, az álmodozást. De akár annak is örülhetünk, hogy a régi amcsi filmekhez hasonlóan, frappáns egysorosokban fogalmaz („Mi itt a NASA-nál mind egyszínűt pisilünk!”), és tökéletesen dekázza ki a megható giccs és a pimasz irónia keverékét. A színészek rutinból, de jól játszanak, és még Sheldon, azaz Jim Parsons is felbukkan egy undok tudós szerepében. Lehet, hogy A számolás joga megszépíti a történelmet és bagatellizálja a kisebbségeket érő nehézségeket, de ettől még felemelő és szórakoztató film marad, ami két órára visszaadja a hitünket abban, hogy még a legelőítéletesebb társadalmak is változhatnak. Talán 2017-ben is.
127 perc, amerikai