Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 4 + 11    

A password will be emailed to you.

thepost01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

A Pentagon titkai

2018.02.22. (The Post) 1971 júniusában hatalmas botrány rázza meg az Amerikai Egyesült Államokat: a The New York Times részleteket közöl egy szigorúan titkos jelentésből, amelyből nyilvánvalóvá válik, hogy az USA kormánya félrevezette a közvéleményt a vietnámi háborúval kapcsolatban. Miután a kormány leállíttatja az anyagok közzétételét és bíróság elé idézi a napilapot, az iratokat kiszivárogtató katonai elemző, Daniel Ellsberg (Zach Woods) a The Washington Posthoz fordul. A női laptulajdonosként még kuriózumnak számító, és az elismertségéért küzdő Katherine Graham (Meryl Streep) úgy dönt, hogy vállalja a kockázatot, és kiáll a sajtószabadság mellett. A bátor asszony és az elhivatott főszerkesztő, Ben Bradlee (Tom Hanks) egészen a Legfelsőbb Bíróságig elmennek, hogy a háború értelmetlenségét leleplező “Pentagon-iratok” nyilvánosságra kerülhessenek…

2 OSCAR-JELÖLÉS 2018
(Legjobb film; Legjobb női főszereplő: Meryl Streep)

KRITIKA

Számomra Steven Spielberg akkor van elemében, és akkor élvezhető igazán, amikor popcornmozit gyárt. A Kémek hídja azonban minden kétséget kizárólag bizonyította, hogy nem kell neki Ryan közlegény megmentése-szintű vérfürdő egy vérkomoly történet sikeres és szórakoztató filmre viteléhez. Ezért is vártam kíváncsian a rettentő gyorsan tető alá hozott A Pentagon titkait.

Forgács W. András

thepost01A film szinte direkt előzményfilmje Az elnök embereinek, de ha mindenáron együtt akarnánk nézni a kettőt, akkor sajnos a különbségek erősen kiütköznének az utóbbi javára. Noha Janusz Kaminski, Spielberg kiváló állandó operatőre van ismét a fedélzeten, mégis kissé ötlettelennek bizonyul Gordon Willis képei mellett, a jelenetek is inkább szeretnének Alan J. Pakula ihletettségűek lenni, a vágónak – a szintén hosszú ideje Spielberg mellett dolgozó Michael Kahn – mintha mintaként megmutatták volna Oliver Stone Nixonját egy félig átmosott tejesüvegen keresztül, Liz Hannah és Josh Singer pedig csak egy-egy jelenet erejéig tudnak a közelébe jutni William Goldman sziporkázó forgatókönyvének.
Talán furcsán hangzik, hogy ennyi minden tűnt fel ez alatt az alig két óra alatt, pedig nem is ezek az apróságok zavartak igazán: a két főhős között alig látunk konfliktust, minden nagyon szőrmentén, udvariasan zajlik, a feszültség csupán takaréklángon pislákol. Tudjuk, hogy ők ketten kiváló színészek, hiszen láttuk mindkettőjüket nagyokat játszani, ám most valamiért egyikük sincs csúcsformában. Meryl Streep Meryl Streepet alakítja, aki valamilyen okból kifolyólag rendszeresen thepost02éppen szendergésből riad fel több kötegnyi papír felett. Tom Hanks is inkább manírokban erős – az akcentus, az asztalra felrakott láb, vagy a stílusos újságolvasás mind ilyen apróságok. Mintha a rengeteg jó színész (a teljesség igénye nélkül: Bob Odenkirk, Sarah Paulson, Bradley Whitford, Bruce Greenwood, Michael Stuhlbarg) és érdekesnek tűnő karakter között valahol elveszne a történet.
Az elnök emberei legnagyobb erénye – mindamellett, hogy viszonylag gyorsan készült el az események után – pont a történet fókusza, két ember munkakapcsolata, akik egyébként tűz és víz. Az, hogy egyébként felgöngyölítik közben a kor legnagyobb politikai botrányát, már majdhogynem másodlagos. A Pentagon titkait sokkal inkább érdekli a nyomdagépek működése és a cigarettázó újságírók sürgés-forgása, mint a főszerkesztő-tulajdonos viszony. Minden kockájával ki akar állni a sajtószabadság mellett, és ha némi pátosszal leöntve is, ez legalább sikerül neki. Mellesleg pedig mond valami izgalmasat a férfiak uralta világról: van egy-két fontos és szépen árnyalt jelenet, amiben Meryl Streep szemszögéből láthatjuk, hogyan nézik levegőnek a saját igazgatótanácsában. Vagy amikor elhangzik egy-két izgalmas gondolat újságírók és politikusok viszonyában. Kár, hogy ezek az erényes jelenetek kissé elvesznek a dohányillatú nosztalgiában.

voxmeter070

 

116 perc, brit-amerikai

Reviewed by Echte on 21 February 2018

Szólj hozzá!