Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 12 + 11    

A password will be emailed to you.

the1517toparis01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

A párizsi vonat

2018.03.15. (The 15:17 to Paris) 2015 augusztusában a világ döbbenten értesült egy újabb terrorista támadásról. A Párizsból Brüsszelbe tartó expressz vonaton egy állig felfegyverzett terrorista lendült támadásba. Egyszerű és kegyetlen terve volt, de valamit kifelejtett a számításból: hogy az utasok között bátor emberek lehetnek. Három amerikai srác is a vonaton utazott. Egyszerű, békés fiúk, akik gyerekkoruk óta barátok, és együtt határozták el, hogy katonák lesznek, és a szabadságuk idején együtt vágtak neki, hogy felfedezzék Európát. A film nemcsak egy esztelen támadás és a fegyvereknek ellenszegülő önzetlen hősiesség története – az is kiderül belőle, hogy hogyan vált Spencer, Alek és Anthony olyan emberré, aki a jó ügy érdekében a legnagyobb önfeláldozásra is hajlandó.

KRITIKA

Megtanulhattuk már, hogy Tiger Woods afférjaitól a brit királyi család új tagjának világrajöveteléig mindent az “Adásunkat megszakítjuk…” bejelentés igyekszik fontosabbá tenni a valóságnál. Azonban egyszer-egyszer tényleg történik valami rendkívüli, mint pl. annak az a 2015-ös merénylet-kísérlet, amelyet most Clint Eastwood rendezésében láthatunk.

Forgács W. András

the1517toparis01Nagyon nehezére esik az embernek nem azzal kezdeni, hogy felemlegesse a nyolcvanhét éves Clint Eastwood életkorát és ezzel együtt azt a teljesítményt, hogy még mindig bírja a filmrendezéssel járó terheket. Úgy látszik, nekem sem sikerült, és sajnos jó okom van erre a leereszkedőnek tűnő tónusra. A Fennsíkok csavargója, a Nincs bocsánat és a Levelek Ivo Dzsimáról szikár, de mégis éles szemű rendezője leforgatta élete legunalmasabb és legsekélyesebb filmjét.
Lehetünk belátóak, és mentegethetjük a nehezen menthetőt; hatvan évnyi filmkészítés alatt becsúszhat egy-egy kevésbé átgondolt vagy értékesnek vélt film (a Rózsaszín Cadillac pl. senkinek sem a kedvenc Eastwood-rendezése). A film által bemutatandó esemény sem történt olyan régen, ráadásul a bírósági eljárás még le sem zajlott. És ott van az a nehezen értelmezhető, de nem apró mellékkörülmény, hogy a vonat hősies utasai önmagukat játszák. Nem tévedés, az eset óta eltelt lassan három év alatt mindhárman, Spencer Stone és két gyerekkori cimborája, Alek Skarlatos, valamint Anthony Sadler bizony ügynökökkel és menedzserekkel rendelkező médiaszemélyiségekké váltak.
the1517toparis02Kétségtelen, léteznek érvek amellett, hogy a szereplők önmagukat alakítsák a róluk szóló sztoriban. Sajnos A párizsi vonat ilyesmivel nem foglalkozik; a dráma mélysége nehezen éri el az ismeretterjesztő csatornákon látható Végveszélyben, vagy hasonló című, tragédiákat boncolgató filmek dramatizált rekreációit. A tényleges támadás nettó öt percet vesz el a film idejéből, a fennmaradó szűk egy és negyed órát részben a főszereplő hármas gyerekkorával töltjük, látunk öt percet Alek unalmas afganisztáni szolgálatából vagy éppen Stone kiképzéséből a Légierőnél, majd a harmadik harmadban kínos aprólékossággal újraélhetjük európai vakációjukat.
Persze a valódi szereplők mellett vannak színészek is, a méltatlanul alulfoglakoztatott Judy Greer játssza Spencer Stone mamáját (annak ellenére is, hogy maximum nettó nyolc évvel idősebb Stone-nál), Jenna Fischer pedig Alek anyukáját (Anthony családja nem fért bele a játékidőbe). A vonatot megtámadó szőrös férfi jelenléte voltaképpen pedig teljesen felesleges. A párizsi vonat leginkább a három főszereplő kicsit hosszúra nyúlt showreelje lett, amiért kár; lehet, hogy mondjuk öt évvel később egy jóval érdekesebb film születhetett volna.

voxmeter050

94 perc, amerikai

Reviewed by Echte on 14 March 2018

Szólj hozzá!