Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 10 + 12    

A password will be emailed to you.

thesquare01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 3.0/5 (2 votes cast)

A négyzet

2017.10.05. (The Square) A sikeres múzeumigazgató, Christian tökéletes életének gépezetébe egyszer csak porszem kerül: egy ügyesen kitervelt átverés révén fényes nappal zsebelik ki a múzeum előtti forgalmas téren. Christian nem hagyja annyiban a dolgot, és bosszúhadjáratra indul a feltételezett tolvajok ellen. Közben egy erőszakos amerikai újságírónővel is bonyolult viszonyba kezd. Komikus, majd egyre abszurdabb és kínosabb helyzetek során kezd szétfoszlani látszólagos magabiztossága és irigylésre méltó élete.

KRITIKA

A Lavina rendezőjének új, Arany Pálmát nyert filmje ismét kényelmetlen témákat boncolgat, ismét kényelmetlenül szórakoztató módon.

Villányi Dániel

thesquare01Ruben Östlund olyan, mintha Ingmar Bergman XXI. századi örököse lenne a svéd és európai filmművészetben. A nagy elődhöz hasonlóan ő is szinte monomániásan vonzódik az emberi kapcsolatok, és ezen keresztül az emberi lélek mélységeinek feltárásához, ezt pedig a legtöbbször egyszerű, hétköznapi helyzetekből kiindulva teszi meg, és nem fél kényelmetlen kérdéseket sem feltenni, sőt! Így volt ez már a korai filmjeiben (Akaratlanul, Play – Gyerekjáték?), és a nemzetközi ismertségét meghozó Lavinában is, ahol egy családapa hagyta cserben vaklárma hatására a szeretteit. A tetteink következményeivel való szembenézés, a felelősségvállalás fontos szerepet kap A négyzet történetében is. Itt egy kifinomult, csúcsértelmiségi, menő múzeumi kurátor lesz trükkös utcai lopás áldozata, majd erre válaszul olyan lépést húz meg, aminek folyományai végül az egész életét megváltoztatják.
Ez akár még egy thriller sztorijának indítása is lehetne, de A négyzet egyáltalán nem épít fel hagyományos dramaturgiára alapuló cselekményt. Laza, sokszor akár felcserélhetőnek tűnő epizódok követik egymást, nagyjából három szálra felfűzve, amelyeket a főszereplő személye köt össze. A magán- és szakmai élete, valamint a „bűnügyi” vonal persze egy idő után kibogozhatatlanul összegubancolódnak, mi pedig ezt közben rendkívül nagy élvezettel nézzük. Egyrészt azért, mert Östlundnak (igen, Bergmanhoz hasonlóan) elképesztő érzéke van ahhoz, hogy nagyon nehéz és bonyolult témákról komplex, és cseppet sem didaktikus módon beszéljen, thesquare02elgondolkoztató emberi helyzetekre fordítsa le azokat, amiket könnyen át tudunk érezni a nézőtéren ülve, meg aztán a film után elkerülhetetlen beszélgetésekben is. Másrészt pedig (Bergmantól eltérően…) ezt Östlund sokszor egészen könnyed, vagy legalábbis annak látszó módon tálalja, abszurd-szürreális humorba csomagolja — igazából A négyzetet szatíraként is lehet nézni. Formailag az utóbbi évek egyik legegyedibb és legszabálytalanabb komédiája, a német Toni Erdmann juthat róla eszünkbe: ott is komoly kérdések (apa-lánya viszony, élet és karrier a mai Európában) kapcsán érkeztek egészen súlyosan vicces és közben nagyon okos jelenetek, amelyek ugyanúgy éltek a szándékos kínosság és túlnyújtás eszközével, mint A négyzet — csak épp itt az emberek közti bizalom és a társadalmi szolidaritás problémái állnak a középpontban.
Hogy mennyire hatásosan, azt kiválóan megmutatja a film reprezentatív csúcsjelenete, a plakáton is helyet kapó „majomemberes performansz”. Aminek igazából nincs sem konkrét előzménye, sem folytatása a sztoriban, extra hosszú, és az elején rendkívül mókás — majd elkezd egyre vészjóslóbbá válni, a tetőpontján pedig már mi is összehúzzuk magunkat riadt állatként a székben. Amikor pedig vége lesz, azt érezzük: valami fontosat és emlékezeteset éltünk át.

voxmeter085

142 perc, svéd-német-francia-dán

A négyzet, 3.0 out of 5 based on 2 ratings
Reviewed by Echte on 04 October 2017

Szólj hozzá!