Login | Register
Forgot your password?

Math Required!
What is the sum of: 3 + 4    

A password will be emailed to you.

120dobbanaspercenkent01
Our Rating
Your Rating
VN:F [1.9.3_1094]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)

120 dobbanás percenként

2017.11.16. (120 battements par minute) 120 dobbanás: ennyit ver átlagosan percenként a szív. A megtörtént eseményeket feldolgozó 120 dobbanás percenként a kilencvenes évek elején játszódik, amikor már évek óta szedte a HIV vírus és az AIDS az áldozatait. Aktivisták egy csoportja elhatározza, hogy felrázza a közvélemény közönyét a betegséggel szemben, s felhívja a figyelmet a különbözőségekre és azok fontosságára. A fiatalok az eszközökkel és célokkal kapcsolatban azonban nincsenek egyetértésben. Vannak közöttük radikális gondolkodásúak, mások pedig inkább mértékletességet hirdetnének. Az AIDS azonban kérlelhetetlenül szedi áldozatait, s többeknek nincs ideje egy lassan kibontakozó mozgalomra. A 120 dobbanás percenként a szerelem, a remény, az összefogás filmje, valamint az életé, ami erősebb a halálnál.

KRITIKA

Robin Campillo, a 2008-as Arany Pálmával kitüntetett, Laurent Cantet rendezte Az osztály forgatókönyvének megírása után úgy döntött, hogy rendezni fog. Azt kell mondjuk, hogy megérte: a 120 dobbanás percenként ugyanis tragikus, emberi és igen fontos moziélmény.

Csákvári Géza

120dobbanaspercenkent01Campillo filmje szerkezetileg két nagyobb elemre tagolódik: van egy hosszabb – így a néző türelmét is olykor próbára tevő – bevezető, amely alapvető politikai diskurzusokból áll: a korai nyolcvanas évek nagyrészt HIV pozitív ACT-UP aktivistáinak élénk hangú, szenvedélyes beszélgetéseiből. Utcai akcióikat is látjuk, mivel csak így volt módjuk bekerülni a médiumokba, és felhívni a figyelmet, sőt, felrázni a társadalmat azzal kapcsolatosan, hogy a HIV és az AIDS nem csak a homoszexuálisok problémája. De ahogy az utca embere sem érezte magáénak a problémát, a gyógyszergyárak sem priorizálták a betegséget. A szenvedélyes politikai harcosok mögött egy érzékeny, sokszor haldokló ember kétségbeesett harca áll a túlélésért – ezek felvillanása teljesen átértelmezi az addig száraznak tűnt expozíciót, és értjük, de ami még fontosabb, érezzük, hogy miért lett ilyen hosszú az előkészítés. Nem maguk a politikai szövegek, vagy az az aktivisták akciói az érdekesek, hanem az emberi háttér. Ebből a szempontból pedig forradalmi Campillo rendezése.
A 120 dobbanás percenként második részészben tónust vált, és a minőségi melodráma felé veszi az irányt, amelyben az első szegmensben megismert, az igazáért mindig markánsan kiálló főhős, Sean betegsége 120dobbanaspercenkent02is kiteljesedik. Mint ahogy rájön, hogy törékeny az emberi szervezet, partnere, Nathan (aki amúgy HIV negatív) szerelme sem menti meg. Túl késő, a halál vár csak rá. Campillo megható személyességgel ábrázolja egy fiatal halálát, akinek mássága és nem túl felelősségteljes, gimnáziumi tanárával való egyéjszakás félrelépése végzetes eredménnyel jár. Édesanyja megható módon tart ki mellette: a választott (az aktivisták) és a természetes családja is ott van halálánál. A színészi alakítások nagyszerűsége (a Seant alakító Nahuel Pérez Biscayart, vagy a mellékszerepben remekelő Adéle Haenel) húzza alá azt a mondanivalót, amely a rendező személyes élményeire épül: lévén, annak idején ő is ilyen szexuálpolitikai aktivista volt, és bizony nyíltan homoszexuális beállítottságú. Alex halálát olyan meghatóan tudja ábrázolni, hogy úgy érezzük, mintha egy saját barátunkat veszítenénk el. Méghozzá egy huszonéves fiatalét. Bár egy kritikában sokszor nem szerencsés lírai megfogalmazásokat alkalmazni, de ahogy a film címe is utal rá, halljuk, látjuk, érezzük, ahogy az a percenként 120 szívdobbanás egyszer csak abbamarad. Szívszorító.

voxmeter085

140 perc, francia

Reviewed by Echte on 15 November 2017

Szólj hozzá!