\n(Legjobb nemzetk\u00f6zi film; Legjobb eredeti forgat\u00f3k\u00f6nyv)<\/em><\/p>\n
KRITIKA<\/strong><\/p>\n Szuperlat\u00edvuszokat (\u00e9s Oscart) a norv\u00e9goknak! Mert meg\u00e9rdemlik. Joachim Trier elragad\u00f3, megrend\u00edt\u0151en term\u00e9szetes, k\u00f6nnyed\u00e9n var\u00e1zslatos filmmel z\u00e1rja Oslo-tril\u00f3g\u00e1j\u00e1t \u2013 f\u0151szerepl\u0151j\u00e9hez foghat\u00f3 teremt\u00e9st pedig \u00e9vtizedenk\u00e9nt is j\u00f3, ha egyszer-k\u00e9tszer l\u00e1thatunk moziv\u00e1sznon.<\/strong><\/p>\n Kov\u00e1cs Gell\u00e9rt<\/em><\/p>\n![\"avilaglegrosszabbembere01\"](\"http:\/\/www.vox.hu\/newvox\/wp-content\/uploads\/2022\/01\/avilaglegrosszabbembere01.jpg\")
<\/a>S\u0151t! Renate Reinsv\u00e9t megl\u00e1tni \u00e9s megszeretni csak egy pillanat m\u0171ve \u2013 utolj\u00e1ra akkor \u00e9reztem hasonl\u00f3t, amikor 2001-ben r\u00e1m mosolygott egy bizonyos Audrey Tautou. B\u00e1r a harmincas \u00e9vei k\u00f6zepe fel\u00e9 j\u00e1r\u00f3 sz\u00edn\u00e9szn\u0151 j\u00e1tszott m\u00e1r Triern\u00e9l (\u00e9ppen az\u00a0Oslo, augusztus<\/em>\u00a0egyik apr\u00f3 szerep\u00e9ben), az lehet a n\u00e9z\u0151 \u00e9rz\u00e9se, hogy a rendez\u0151 valahol a v\u00e1rosban k\u00f3sz\u00e1lva tal\u00e1lt r\u00e1, s k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt neki, hogy ne menjen sehova, am\u00edg nem csin\u00e1lhat vele egy filmet. Reinsve nem v\u00e9letlen\u00fcl h\u00f3d\u00edtotta meg Cannes-t: a szem\u00fcnk el\u0151tt sz\u00fcletik meg egy vil\u00e1gszt\u00e1r. Aki olyan, mintha valamif\u00e9le igaz embermes\u00e9b\u0151l l\u00e9pett volna el\u00e9nk. Hogy 12 fejezetben elmes\u00e9lje nek\u00fcnk, milyenek is mostans\u00e1g egy osl\u00f3i l\u00e1ny mindennapjai.
\nAzonban Julie \u2013 ez Reinsve szerepneve \u2013 nem Am\u00e9lie. Az \u00e9lete sem felt\u00e9tlen\u00fcl \u201ecsod\u00e1latos\u201d. Legal\u00e1bbis abban a st\u00edlusban semmik\u00e9ppen sem az, mint ahogy Jean-Pierre Jeunet k\u00e1v\u00e9z\u00f3t\u00fcnd\u00e9re l\u00e1tta \u00e9s l\u00e1ttatta a vil\u00e1got. Julie \u00e1tlagos (b\u00e1r k\u00e9ts\u00e9gtelen\u00fcl \u00e1tlag felettien gy\u00f6ny\u00f6r\u0171) fiatal, akinek sz\u00f3 szerint fogalma sincs, mit kezdjen az \u00e9let\u00e9vel: legyen orvos, fot\u00f3s? Nem tudja, mit szeretne. De azt nagyon. \u00cdgy h\u00e1t megpr\u00f3b\u00e1lja \u00e9lvezni, ami adatik.
\nP\u00e9ld\u00e1ul \u00e9rv\u00e9nyes\u00fclni a p\u00e1rkapcsolataiban. Alkalmazkodik. El\u0151sz\u00f6r egy \u00f6n\u00e9rzetes k\u00e9preg\u00e9nyrajzol\u00f3ba szeret bele, \u00e1m Aksel (Anders Danielsen Lie \u00e9rz\u00e9keny, arrog\u00e1ns \u00e9s esend\u0151, eg\u00e9szen kiv\u00e9teles az \u0151 alak\u00edt\u00e1sa is) m\u00e1r az elej\u00e9n megmondja: nemsok\u00e1ra gyereket szeretne. De Julie m\u00e9g mindig nem tudja, mit akar, s legf\u0151k\u00e9ppen: mikor. Aksel sejti a kezdetek kezdet\u00e9n, hogy baj lesz, \u00e1m m\u00e9gis \u00f6sszek\u00f6lt\u00f6znek. Azt\u00e1n \u00e9rkezik Eivind (Herbert Nordrum d\u00e9lceg \u00e9s gyermeteg, mint egy viccesebb herceg valamelyik szellemes Disney-anim\u00e1ci\u00f3ban), egyszer\u0171bb, optimist\u00e1bb l\u00e9lek Akseln\u00e9l. \u00c9s izgi n\u00e9zni, ahogy pisil. Na de ennyi el\u00e9g a boldogs\u00e1ghoz? Julie boldogs\u00e1g\u00e1hoz? Tud \u0151 egy\u00e1ltal\u00e1n boldog lenni valaki mellett? Meg akar \u0151 \u00e1llni valaki mellett, meg tudja \u00e1ll\u00edtani valaki? Vagy m\u00e9g nem tudja senki? Soha nem is fogja? Meg tudja valaha \u00e9rteni, hogy mit, mi\u00e9rt csin\u00e1l? \u00c9s mi\u00e9rt pont azt? \u00c9s pont akkor?
\n\u00c9s hogy m\u00e9g egy k\u00e9rd\u00e9st ideteg<\/a>yek: romantikus kom\u00e9dia lenne\u00a0A vil\u00e1g legrosszabb embere<\/em><\/a>? Hiszen m\u00e9g az Eur\u00f3pai Filmd\u00edj 2021-es g\u00e1l\u00e1j\u00e1n (ahol v\u00e9g\u00fcl nem kapott d\u00edjat) is \u00edgy m\u00e9ltatt\u00e1k. \u00c9rdekes k\u00e9rd\u00e9s. Milyen film ez? Nos, lehet nevetni rajta. Csak\u00fagy, mint ahogy a val\u00f3s\u00e1gban is tudunk. P\u00e9ld\u00e1ul egy \u00edg\u00e9retes ismerked\u00e9s k\u00f6zben, egy vadidegen esk\u00fcv\u0151i bulij\u00e1n. Na de Trier filmje nem kimondottan kom\u00e9dia. Viszont \u201eledr\u00e1m\u00e1zni\u201d sem lehet k\u00f6nnyed\u00e9n. Van benne m\u00e1gikus realizmus is, \u00e1m az sincs al\u00e1h\u00fazva, kihangs\u00falyozva \u2013 egyszer\u0171en \u201ecsak \u00fagy\u201d megt\u00f6rt\u00e9nnek benne a nagy, elb\u0171v\u00f6l\u0151 filmes pillanatok. Mert pont \u00edgy lettek kital\u00e1lva.
\n\u00dagy lettek kital\u00e1lva, hogy egy szak\u00edt\u00f3s jelenetet egyszerre legyen k\u00e9nyelmetlen s katartikus \u00e9lm\u00e9ny v\u00e9gign\u00e9zni. Mert ismer\u0151s \u2013 \u00e9s amikor valami ismer\u0151s, s \u00fagy n\u00e9z bel\u00e9nk, ahogy ezzel a filmmel teszi, legal\u00e1bb annyira felemel\u0151, mint amennyire k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00e9rz\u00e9s befogadni.\u00a0A vil\u00e1g legrosszabb ember\u00e9<\/em>ben eg\u00e9szen hagyom\u00e1nyos dolgok t\u00f6rt\u00e9nnek: emberek megismerkednek \u00e9s \u00f6sszej\u00f6nnek, veszekednek \u00e9s \u00fajrakezdenek. Szexelnek, drogoznak, s\u00edrnak, kacagnak. Igazat mondanak, \u00e9s hazudoznak egym\u00e1snak. \u00c1m ezek az eg\u00e9szen hagyom\u00e1nyos dolgok \u00fagy t\u00f6rt\u00e9nnek benne, ahogy csak a legkiv\u00e1l\u00f3bb filmekben szoktak: \u00e1ltal\u00e1nos modorban, m\u00e9gis szem\u00e9lyes hangv\u00e9telben, j\u00e1t\u00e9kosan, helyenk\u00e9nt b\u00e1mulatos megold\u00e1sokkal. Trier nem hivalkodik azzal, milyen form\u00e1tum\u00fa m\u0171v\u00e9sz. Pedig b\u0151ven lenne r\u00e1 oka.
\nJulie mi is vagyunk, meg nem is. Julie nem angyal. Julie egy ember. Egy n\u0151 a 2020-as \u00e9vek elej\u00e9n, Eur\u00f3p\u00e1ban, aki gondol egyet, s \u00edr egy essz\u00e9t arr\u00f3l, hogy mihez kezdhetn\u00e9nk az or\u00e1lis szexszel a #MeToo kor\u00e1ban. Egy ember, aki nem felt\u00e9tlen\u00fcl tud belegondolni abba, hogy nincs mindenre ideje. Hogy elj\u00f6het az a pillanat, amikor r\u00e1d\u00f6bbenhet: hi\u00e1ba gondolta azt, hogy mindenre van ideje, elfogyhatnak a percek. Komolly\u00e1 v\u00e1lhat a komolytalankod\u00e1s. Egy ember, akinek neh\u00e9z \u00fagy r\u00e1n\u00e9zni egy m\u00e1sik emberre, hogy ne annak \u2013 vagy egy eg\u00e9sz t\u00e1rsadalomnak, t\u00f6bb gener\u00e1ci\u00f3nak \u2013 az elv\u00e1r\u00e1sai tartsanak neki t\u00fckr\u00f6t. Egy ember, aki nem a vil\u00e1g legrosszabb embere (nem is r\u00f3la mondj\u00e1k a filmben, de ez szinte majdnem mindegy). Julie egy szesz\u00e9lyes l\u00e1ny Osl\u00f3b\u00f3l. Akir\u0151l akkor sem tudn\u00e1nk levenni a szem\u00fcnket, ha meg lenne engedve.
\nA vil\u00e1g legrosszabb ember\u00e9<\/em>ben t\u00e9nyleg vannak igazi nagyjelenetek, zseni\u00e1lis v\u00e1g\u00e1sokkal s egy\u00e9b, v\u00e1ratlan vagy nagyon is v\u00e1rhat\u00f3, de leny\u0171g\u00f6z\u0151 megold\u00e1sokkal \u2013 de szerintem Trier nem ezek\u00e9rt k\u00e9sz\u00edtette el ezt a filmet. Nincs benne egy\u00a0<\/a>m\u00e1sodpercnyi modoroskod\u00e1s sem, nem akar tan\u00edtani, nem akar okoskodni, nem akarja megmondani, mit gondoljunk f\u0151szerepl\u0151j\u00e9r\u0151l. \u00dagy \u00e1ltal\u00e1ban nem k\u00edv\u00e1n v\u00e9lem\u00e9nyt form\u00e1lni r\u00f3la. Bemutatni akar valakit. S rajta kereszt\u00fcl valamit. Egy \u00e9rz\u00e9st. Hogy n\u00e9ha sokkal t\u00f6bbet tudunk meg magunkr\u00f3l akkor, amikor m\u00e1sokra figyel\u00fcnk. Vagy abb\u00f3l, hogy mit tett\u00fcnk mi m\u00e1sokkal. \u00c9s mi\u00e9rt.
\nNagyon modern film ez. De nem a hangv\u00e9tele teszi azz\u00e1. Sokkal ink\u00e1bb az a k\u00e9pess\u00e9ge, ahogy teljesen gyarl\u00f3 \u00e9s h\u00e9tk\u00f6znapi karaktereit olyan k\u00f6zel hozza hozz\u00e1nk, amennyire ez csak lehets\u00e9ges abban a csal\u00f3ka vil\u00e1gban, ahol azt hissz\u00fck, csup\u00e1n egy kommentnyi a t\u00e1vols\u00e1g.
\n\u00c9s ebben a filmben \u00fagy megszerethetj\u00fck \u0151ket, amennyire m\u00e9g a mozg\u00f3k\u00e9pet n\u00e9zve is csak elv\u00e9tve tudunk egy\u00fctt\u00e9rezni m\u00e1sokkal.<\/p>\n