{"id":4454,"date":"2011-09-07T01:01:40","date_gmt":"2011-09-07T01:01:40","guid":{"rendered":"http:\/\/www.vox.hu\/newvox\/?p=4454"},"modified":"2011-09-06T10:04:39","modified_gmt":"2011-09-06T10:04:39","slug":"2011-09-08-a-bor-amelyben-elek","status":"publish","type":"post","link":"http:\/\/www.vox.hu\/newvox\/?p=4454","title":{"rendered":"2011.09.08.- A b\u0151r, amelyben \u00e9lek"},"content":{"rendered":"

KRITIKA<\/strong><\/p>\n

Pontosan tudjuk: Pedro Almod\u00f3var vitathatatlanul az egyik legjelent\u0151sebb kort\u00e1rs eur\u00f3pai filmrendez\u0151. Egy\u00e9nis\u00e9g. Rengeteg \u00e9rt\u00e9kes \u00e9s megism\u00e9telhetetlen mesterm\u0171vet tett le az asztalra eddig.<\/strong><\/p>\n

Cs\u00e1kv\u00e1ri G\u00e9za<\/em><\/p>\n

\"\"<\/a>Igaz, el\u0151z\u0151 filmje, a Megt\u00f6rt \u00f6lel\u00e9sek<\/em> kapcs\u00e1n m\u00e1r \u00e9rezhet\u0151 volt n\u00e9mi f\u00e1rads\u00e1g. A m\u0171 olykor eg\u00e9szen szappanoperai felsz\u00edness\u00e9gbe t\u00e9vedt, r\u00f6hejesen t\u00e9v\u00e9s dramaturgiai fordulatokkal volt teli, \u00e9s az atmoszf\u00e9r\u00e1ja sem volt az az igazi \u201ealmod\u00f3v\u00e1ros\u201d. Az id\u00e9n Cannes-ban elismer\u00e9seket elker\u00fcl\u0151, kritikusokat megoszt\u00f3 leg\u00fajabb m\u0171ve, A b\u0151r<\/em>, amelyben \u00e9lek<\/em> azonban ism\u00e9t egy jobb form\u00e1ban l\u00e9v\u0151 direktort defini\u00e1l. \u00c9s ez csak apr\u00f3s\u00e1gokon m\u00falt. (Nem azon, hogy irdatlan hossz\u00fa sz\u00fcnet ut\u00e1n ism\u00e9t Antonio Banderasszal dolgozott.) Noha a sztori megint akkora \u201esz\u00ednpomp\u00e1s\u201d melodr\u00e1m\u00e1t k\u00f6vetel Almod\u00f3vart\u00f3l, mint a h\u00e1z, annak szexu\u00e1lis aberr\u00e1lts\u00e1ga kell\u0151k\u00e9ppen izgalmas \u00e9s bizarr alapanyag, hogy k\u00eds\u00e9rletezhessen \u00e9s elemelhesse azt egy kicsit a realizmust\u00f3l olykor m\u00e9g a horrorba is. De mindezek ellen\u00e9re A b\u0151r, amelyben \u00e9lek<\/em> nem tud olyan er\u0151s lenni, mint a mester korai m\u0171vei.
\nA film k\u00f6z\u00e9ppontj\u00e1ban Robert Ledgard (Banderas) \u00e1ll, gener\u00e1ci\u00f3j\u00e1nak legjobb plasztikai seb\u00e9sze, egyfajta modern Frankenstein, aki h\u00e1z\u00e1ban fogva tart egy Vera nev\u0171 gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 n\u0151t. Hogy mi\u00e9rt is, az eg\u00e9szen bonyolult \u00e9s furm\u00e1nyos cselekm\u00e9nysorozat k\u00f6vetkezm\u00e9nye \u2013 aki olvasta Thierry Jonquet Tarantula<\/em> c\u00edm\u0171 reg\u00e9ny\u00e9t, tudja, hogy mi a sztoriban a nagy \u201esokk\u201d, de ezt egy kritik\u00e1ban lel\u0151ni most nem lenne t\u00fal ildomos. Maradjunk annyiban, hogy olyan fordulatokban lesz r\u00e9sz\u00fcnk, melyek kell\u0151k\u00e9ppen megt\u00f6lten\u00e9nek egy nyomaszt\u00f3 pszich\u00f3t is, de Almod\u00f3v\u00e1rt nyilv\u00e1nval\u00f3an ez most annyira nem \u00e9rdekelte. Nem akart Cronenberg- vagy Lynch-f\u00e9le paranoi\u00e1t teremteni, nem is akarta megmagyar\u00e1zni, hogy a karakterei mi\u00e9rt nem norm\u00e1lisak, szimpl\u00e1n csak azok \u00e9s k\u00e9sz. A hibbant \u00e9s kegyetlen emberek j\u00e1t\u00e9k\u00e1t l\u00e1tjuk, egy (igazi) \u00e1ldozattal, akit igaz\u00e1b\u00f3l siker\u00fclt minimum unszimpatikusra megalkotni. Ezzel Almod\u00f3var szerencs\u00e9re ism\u00e9t a \"\"<\/a>\u201ebomlott\u201d \u00e9s a nem a szappanba ny\u00fal\u00f3 melodramatikus \u00e9nj\u00e9t engedte szabadon a film k\u00e9sz\u00edt\u00e9se sor\u00e1n \u2013 m\u00e9g akkor is \u00e1ll ez, amikor az id\u0151sebb m\u0171veire jellemz\u0151, m\u00e1r eml\u00edtett r\u00f6hejess\u00e9get gener\u00e1l\u00f3 dramaturgiai fordulatokra sz\u00e1nja el mag\u00e1t ism\u00e9t. Mindez azonban felvet n\u00e9h\u00e1ny k\u00e9rd\u00e9st: vajon mi\u00e9rt kellett ehhez a mozihoz a horrorisztikus felvezet\u00e9s \u00e9s a borzalmak \u201ekedvcsin\u00e1l\u00f3\u201d hangulata? Olyan, mintha Almod\u00f3varnak most m\u00e1r egyre er\u0151sebb \u201eanyagra\u201d lenne sz\u00fcks\u00e9ge ahhoz, hogy igaz\u00e1b\u00f3l belend\u00fclj\u00f6n.
\nA b\u0151r, amelyben<\/em> \u00e9lek <\/em>alapvet\u0151en izgalmas mozg\u00f3k\u00e9p. Nagyon sok komoly t\u00e9m\u00e1t \u00e9rint. Egyr\u00e9szt a megsz\u00e1llotts\u00e1got, megfejelve az \u00f6nb\u00edr\u00e1skod\u00e1ssal \u00e9s a tot\u00e1lis elmebajjal \u2013 ez pedig igaz\u00e1n robban\u00e9kony elegy. Minden kis\u00fclhetett volna bel\u0151le. Pedro Alomod\u00f3var viszont ink\u00e1bb par\u00f3di\u00e1t forgatott bel\u0151le. \u00c9ppen ez\u00e9rt, tulajdonk\u00e9ppen \u2013 legyen sz\u00f3 benne b\u00e1rmif\u00e9le borzalmakr\u00f3l \u2013 sz\u00f3rakoztat\u00f3 m\u0171vel van dolgunk. Ez pedig n\u00e9z\u0151i szempontb\u00f3l tulajdonk\u00e9ppen szerencs\u00e9nek is felfoghat\u00f3. K\u00e9pzelj\u00fck el, ha Jonquet reg\u00e9nye p\u00e9ld\u00e1ul egy az \u201eer\u0151 s\u00f6t\u00e9t oldal\u00e1t\u201d alkalmaz\u00f3 m\u0171v\u00e9sz kez\u00e9be ker\u00fclt volna. Mondjuk, Michael Hanek\u00e9\u00e9be. K\u0151 k\u00f6v\u00f6n nem maradna egyetlen vet\u00edt\u0151teremb\u0151l sem!<\/p>\n

\"\"<\/a><\/p>\n

117 perc, spanyol<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"KRITIKA Pontosan tudjuk: Pedro Almod\u00f3var vitathatatlanul az egyik legjelent\u0151sebb kort\u00e1rs eur\u00f3pai filmrendez\u0151. Egy\u00e9nis\u00e9g. Rengeteg \u00e9rt\u00e9kes \u00e9s megism\u00e9telhetetlen mesterm\u0171vet tett le az asztalra eddig. Cs\u00e1kv\u00e1ri G\u00e9za Igaz, el\u0151z\u0151 filmje, a Megt\u00f6rt \u00f6lel\u00e9sek kapcs\u00e1n m\u00e1r \u00e9rezhet\u0151 volt n\u00e9mi f\u00e1rads\u00e1g. A m\u0171 olykor eg\u00e9szen szappanoperai felsz\u00edness\u00e9gbe t\u00e9vedt, r\u00f6hejesen t\u00e9v\u00e9s dramaturgiai fordulatokkal volt teli, \u00e9s az atmoszf\u00e9r\u00e1ja sem volt az az igazi \u201ealmod\u00f3v\u00e1ros\u201d. Az id\u00e9n Cannes-ban elismer\u00e9seket elker\u00fcl\u0151, kritikusokat megoszt\u00f3 leg\u00fajabb m\u0171ve, A b\u0151r, amelyben \u00e9lek azonban ism\u00e9t egy jobb form\u00e1ban l\u00e9v\u0151 direktort defini\u00e1l. \u00c9s ez csak apr\u00f3s\u00e1gokon m\u00falt. (Nem azon, hogy irdatlan hossz\u00fa sz\u00fcnet ut\u00e1n ism\u00e9t Antonio Banderasszal dolgozott.) Noha a sztori megint akkora \u201esz\u00ednpomp\u00e1s\u201d melodr\u00e1m\u00e1t k\u00f6vetel Almod\u00f3vart\u00f3l, mint a h\u00e1z, annak szexu\u00e1lis aberr\u00e1lts\u00e1ga kell\u0151k\u00e9ppen izgalmas \u00e9s bizarr alapanyag, hogy k\u00eds\u00e9rletezhessen \u00e9s elemelhesse azt egy kicsit a realizmust\u00f3l olykor m\u00e9g a horrorba is. De mindezek ellen\u00e9re A b\u0151r, amelyben \u00e9lek nem tud olyan er\u0151s lenni, mint a mester korai m\u0171vei. A film k\u00f6z\u00e9ppontj\u00e1ban Robert Ledgard (Banderas) \u00e1ll, gener\u00e1ci\u00f3j\u00e1nak legjobb plasztikai seb\u00e9sze, egyfajta modern Frankenstein, aki h\u00e1z\u00e1ban fogva tart egy Vera nev\u0171 gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 n\u0151t. Hogy mi\u00e9rt is, az eg\u00e9szen bonyolult \u00e9s furm\u00e1nyos cselekm\u00e9nysorozat k\u00f6vetkezm\u00e9nye \u2013 aki olvasta Thierry Jonquet Tarantula c\u00edm\u0171 reg\u00e9ny\u00e9t, tudja, hogy mi a sztoriban a nagy \u201esokk\u201d, de ezt egy kritik\u00e1ban lel\u0151ni most nem lenne t\u00fal ildomos. Maradjunk annyiban, hogy olyan fordulatokban lesz r\u00e9sz\u00fcnk, melyek kell\u0151k\u00e9ppen megt\u00f6lten\u00e9nek egy nyomaszt\u00f3 pszich\u00f3t is, de Almod\u00f3v\u00e1rt nyilv\u00e1nval\u00f3an ez most annyira nem \u00e9rdekelte. Nem akart Cronenberg- vagy Lynch-f\u00e9le paranoi\u00e1t teremteni, nem is akarta megmagyar\u00e1zni, hogy a karakterei mi\u00e9rt nem norm\u00e1lisak, szimpl\u00e1n csak azok \u00e9s k\u00e9sz. A hibbant \u00e9s kegyetlen emberek j\u00e1t\u00e9k\u00e1t l\u00e1tjuk, egy (igazi) \u00e1ldozattal, akit igaz\u00e1b\u00f3l siker\u00fclt minimum unszimpatikusra megalkotni. Ezzel Almod\u00f3var szerencs\u00e9re ism\u00e9t a \u201ebomlott\u201d \u00e9s a nem a szappanba ny\u00fal\u00f3 melodramatikus \u00e9nj\u00e9t engedte szabadon a film k\u00e9sz\u00edt\u00e9se sor\u00e1n \u2013 m\u00e9g akkor is \u00e1ll ez, amikor az id\u0151sebb m\u0171veire jellemz\u0151, m\u00e1r eml\u00edtett r\u00f6hejess\u00e9get gener\u00e1l\u00f3 dramaturgiai fordulatokra sz\u00e1nja el mag\u00e1t ism\u00e9t. Mindez azonban felvet n\u00e9h\u00e1ny k\u00e9rd\u00e9st: vajon mi\u00e9rt kellett ehhez a mozihoz a horrorisztikus felvezet\u00e9s \u00e9s a borzalmak \u201ekedvcsin\u00e1l\u00f3\u201d hangulata? Olyan, mintha Almod\u00f3varnak most m\u00e1r egyre er\u0151sebb \u201eanyagra\u201d lenne sz\u00fcks\u00e9ge ahhoz, hogy igaz\u00e1b\u00f3l belend\u00fclj\u00f6n. A b\u0151r, amelyben \u00e9lek alapvet\u0151en izgalmas mozg\u00f3k\u00e9p. Nagyon sok komoly t\u00e9m\u00e1t \u00e9rint. Egyr\u00e9szt a megsz\u00e1llotts\u00e1got, megfejelve az \u00f6nb\u00edr\u00e1skod\u00e1ssal \u00e9s a tot\u00e1lis elmebajjal \u2013 ez pedig igaz\u00e1n robban\u00e9kony elegy. Minden kis\u00fclhetett volna bel\u0151le. Pedro Alomod\u00f3var viszont ink\u00e1bb par\u00f3di\u00e1t forgatott bel\u0151le. \u00c9ppen ez\u00e9rt, tulajdonk\u00e9ppen \u2013 legyen sz\u00f3 benne b\u00e1rmif\u00e9le borzalmakr\u00f3l \u2013 sz\u00f3rakoztat\u00f3 m\u0171vel van dolgunk. Ez pedig n\u00e9z\u0151i szempontb\u00f3l tulajdonk\u00e9ppen szerencs\u00e9nek is felfoghat\u00f3. K\u00e9pzelj\u00fck el, ha Jonquet reg\u00e9nye p\u00e9ld\u00e1ul egy az \u201eer\u0151 s\u00f6t\u00e9t oldal\u00e1t\u201d alkalmaz\u00f3 m\u0171v\u00e9sz kez\u00e9be ker\u00fclt volna. Mondjuk, Michael Hanek\u00e9\u00e9be. K\u0151 k\u00f6v\u00f6n nem maradna egyetlen vet\u00edt\u0151teremb\u0151l sem! 117 perc, spanyol","protected":false},"author":4,"featured_media":4452,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[253],"tags":[],"class_list":["post-4454","post","type-post","status-publish","format-standard","has-post-thumbnail","hentry","category-filmkritikak"],"_links":{"self":[{"href":"http:\/\/www.vox.hu\/newvox\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/4454","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"http:\/\/www.vox.hu\/newvox\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"http:\/\/www.vox.hu\/newvox\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"http:\/\/www.vox.hu\/newvox\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/4"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"http:\/\/www.vox.hu\/newvox\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=4454"}],"version-history":[{"count":2,"href":"http:\/\/www.vox.hu\/newvox\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/4454\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":4456,"href":"http:\/\/www.vox.hu\/newvox\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/4454\/revisions\/4456"}],"wp:featuredmedia":[{"embeddable":true,"href":"http:\/\/www.vox.hu\/newvox\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/media\/4452"}],"wp:attachment":[{"href":"http:\/\/www.vox.hu\/newvox\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=4454"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"http:\/\/www.vox.hu\/newvox\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=4454"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"http:\/\/www.vox.hu\/newvox\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=4454"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}